KSZA

Kisvállalkozás a szocializmus után

Laki Mihály

Kivonat

Laki Mihály: Kisvállalkozás a szocializmus után .  A magánkisipart, kiskereskedelmet, vendéglátást a kommunista rendszer sohasem tudta és merte egészen felszámolni. A fejlett piacgazdaságokéhoz képest különös piaci és szabályozási környezetben az alkalmazkodásnak, a túlélésnek, a kockázat csökkentésének, a hasznok növelésének is sajátos, e rendszert jellemző módszerei terjedtek el. Kifejlődött egy másfajta magángazdálkodás is, amely a szocialista nagyvállalatok bázisára épült. 1985-től a vezetők csoportjai magántőkeként kezdtek bánni a formálisan állami vagy szövetkezeti tulajdonban levő tőkejavakkal. A hagyományos és az újabb típusú kisvállalkozók nem ismerték fel ezt a folyamatot és nem kapcsolódtak bele. A rendszerváltás folyamatában a nagytőkétől eltérő gazdasági, kulturális környezetben és kapcsolati rendszerekben tevékenykedő kisvállalkozók számára fontos intézmények fejlesztése, fejlődése lassúnak bizonyult. Tevékenységük bővülését nemcsak a piacok nem várt mértékű zsugorodása, de számukra előnytelen megkülönböztetések is fékezték. Ebben az új helyzetben a vállalkozók az alkalmazkodási módszerek új, hatékony kombinációit fejlesztették ki. A többség a növekedés helyett a túlélés stratégiáját választotta. Az átalakulás nyertesei nem az egykor sikeres kisvállalkozók lettek, hanem más társadalmi csoportok.


Tartalom

Bevezető
1. A szöveg természetéről, avagy a kutatás módszere
2. (Számunkra) fontos hagyományok
3. Előtörténet
A magántulajdon radikális felszámolása
Az új szakasz
Ellenreform és forradalom
Az 1957-es reformlépések
Ellenreform és kollektivizálás
Az 1968-as gazdasági reform és előzményei
A reform leállítása 1971-ben
Újabb reform a nyolcvanas években
4. Magángazdálkodás különös környezetben
Kockázatok
A vállalkozás indítékai
Kockázatcsökkentés, kockázatkerülés
A sikeres stratégia
Többcélú beruházások
A fokozatos alkalmazkodás
Beépülés a szocializmus intézményeibe
A magángazdaság 1989 után, avagy mit mutat a statisztika?
Az átalakulás közvetlen előzményei
Várakozások – radikálisan megreformált szocializmus
A piaci kockázat 1986–1988-ban
5. Rendszerváltás után
A politikai kockázat további és tartós csökkenése 1989–1990-ben
A sarkalatos törvények
Ígéretek, programok, új érdekvédelmi szervezetek
A piaci kockázat növekedése
A beszerzés csökkenő kockázatai
A visszahúzódás romló esélyei
A fokozatos és többcélú beruházás romló esélyei
A gazdasági visszaeséstôl független tényezôk hatása
A privatizáció
A kisvállalatok állami támogatásának rendszere
A bankok teljesítménye
Elkerülhetetlen kitérő a hatékonyságról
A feketegazdaság
Gyenge érdekvédelem
6. Vállalkozói magatartás a gazdasági visszaesés időszakában
Növekedést nem tervező (alkalmi) vállalkozások
Állandó vállalkozások
Túlélési módszerek
Tartós megoldások
Munkaerő, munkaszervezés, munkahelyi légkör
Kooperáció, specializálódás, piaci szegmens kiválasztása
Diverzifikálás, kapcsolódás a nagy szolgáltató és kereskedelmi hálózatokhoz
Hagyományos versenyeszközök: minőség, pontosság, szelektív árpolitika
Új piacszerzési módszerek: reklám, szponzorálás
Egy kisebbség harcmodora: technikai fejlesztés, beruházás
Formális és informális együttműködés a vállalkozók között
7. Záró megjegyzések. A választott műfaj hátrányai
8. Irodalom

A táblázatok listája

4.1. A munkaviszony mellett iparjogosítvánnyal rendelkezők aránya az összes kisiparos százalékában
4.2. Évi bruttó termelési érték a kisiparban és a kiskereskedelemben, 1987-ben (ezer forint)
4.3. A legális magánszektor, valamint az alkalmazásban állók kisegítő gazdaságainak részesedése az állóeszközök nettó értékéből (százalék)
4.4. A lakosság devizabetétei
4.5. A lakosság tulajdonában levő értékpapírok állománya
4.6. A gazdasági szervezetek száma gazdálkodási forma szerint
4.7. A gazdasági szervezetek számának alakulása 1989 után
4.8. A gazdasági munkaközösségek száma egyes ágazatokban
4.9. A foglalkoztatottak megoszlása munkahelyük gazdálkodási formája szerint (adott év március)
4.10. A harminc főnél kevesebbet foglalkoztató vállalatok aránya (összes vállalat = 100 százalék)
4.11. A gazdasági növekedés lassulásának néhány mutatója, összehasonlító áron (előző év = 100 százalék)
4.12. A háztartások közműellátásának néhány jellemzője (ezer háztartás)
4.13. Tartós fogyasztási cikkek állománya (100 háztartásra jutó állomány)
4.14. A kisipar és a kiskereskedelem részesedése a szektor árbevételéből (százalék)
4.15. Az aktív keresők száma (ezer fő)
5.1. A transzformációs visszaesés fontosabb jelzőszámai (előző év=100)
5.2. Lakásépítés, 1989–1996
5.3. A lakáskorszerűsítési piac bővülésének néhány mutatója (százalék)
5.4. Néhány tartós fogyasztási cikk száz háztartásra jutó száma 1992–1993-ban
5.5. Az idegenforgalom néhány mutatója (ezer fő)
5.6. Aktív keresők és munkanélküliek (fő)
5.7. Fogyasztói árindex és betéti kamatok
6.1. A kockázat tervezett és tényleges változása 1989 után
6.2. A vállalkozásba lépés közvetlen előzménye a régi és az új vállalkozók körében (az említések százalékos aránya)