|
|
|
A társadalombiztosítási nyugdíjrendszerben a biztosítási elv következetes érvényesülésének ugyancsak ellentmondó elem a keresetek degresszív beszámítása a nyugdíjalapba, minthogy a biztosításba befogadott (járulékplafon alatti) keresetekből a magasabb sávokat egyre nagyobb mértékben leértékeli az alsó sávokhoz képest. A degresszív beszámítás fokozatos kiiktatásáról a nyugdíjtörvény rendelkezik, amely előírja, hogy a degressziós sávok határpontjait évente a nettó keresetnövekedés indexénél 8 százalékponttal gyorsabb ütemben kell emelni.
A degresszió fokozatos leépítésének hatását három különböző megközelítésben vizsgáltuk:
– az 1998. évi egyénenkénti tényadatokból kiindulva, a megadott makrogazdasági paraméterek szerinti továbbvezetéssel, a degressziós sávhatárok növelésére vonatkozó hatályos törvényi rendelkezések alapulvételével meghatároztuk, hogy 2005-ben milyen mértékben csökkentené a nyugdíjalapot a degresszív beszámítás;
– egyszerűsített vizsgálatot végeztünk változatlan szintű egyéni keresetek mellett arra vonatkozóan, hogy a degresszív beszámítás – hatályos rendelkezések szerinti – leépítése során 1998-tól 2010-ig évente milyen mértékben mérséklődik annak nyugdíjalap-csökkentő hatása;
– a degressziós sávok, illetve a biztosítási jövedelemhatár évenkénti emelésének vizsgálatával kimutattuk, hogyan érik el a sávhatárok a plafont, vagyis hogyan fogynak el a degressziós sávok felülről lefelé (a táblázatot tekintve alulról fölfelé) 2010-ig. Ez a vizsgálat egyszerű „fejszámolással” is megmutatja a degresszió fokozatos leépülését.
A részletes egyedi számítás 6. táblázatban összefoglalt eredményeiből látható, hogy 1998-ban a vizsgált adatbázisban szereplő megállapítások 34 százalékában számították be a teljes átlagkeresetet (havi 35 000 forint alatt). A többiek a degresszió sávjainak megfelelő magasabb jövedelemkategóriákba tartoztak, és látható, hogy keresetük mekkora hányada került levonásra. A legmagasabb jövedelemkategóriákban (70 000 forint felett, ahol a táblázatban a három degressziós sáv összevonva szerepel) a csökkentés átlagosan meghaladja a 27 százalékot és ez a nyugdíjazottak 8,0 százalékát érinti. Az érintettek teljes körében (azaz a vizsgált állomány 66 százalékánál) a degresszió 11,0 százalékos elvonást valósított meg, s ez az adatbázisbeli 1998-as új megállapítások összességében átlagosan 8,8 százalékkal csökkentette a beszámított keresetek – és ezzel a megállapított nyugdíjak – szintjét. A csökkentés mértéke, de elsősorban az érintettek igen nagy hányada alapján megállapítható, hogy az 1998. évi degressziós táblázat meglehetősen szigorúra sikerült.
6. táblázat . A degresszió hatása 1998-ban és 2005-ben
|
A degresszió előtti 1998. évi átlagkereset (forint) |
Létszám (százalék) |
1998 |
2005 |
||||
|
degresszió |
|||||||
|
előtti |
utáni |
hatása (százalék) |
előtti |
utáni |
hatása (százalék) |
||
|
átlagkereset (forint) |
átlagkereset (forint) |
||||||
|
–35 000 |
34,0 |
25 504 |
25 504 |
0 |
53 467 |
53 467 |
0 |
|
35 000–40 000 |
11,5 |
37 456 |
37 210 |
–0,7 |
79 704 |
79 704 |
0 |
|
40 000–45 000 |
11,3 |
42 466 |
41 473 |
–2,3 |
90 833 |
90 833 |
0 |
|
45 000–50 000 |
10,4 |
47 405 |
45 183 |
–4,7 |
100 859 |
100 848 |
–0,0 |
|
50 000–55 000 |
8,7 |
52 438 |
48 463 |
–7,6 |
111 724 |
111 485 |
–0,2 |
|
55 000–60 000 |
6,8 |
57 380 |
51 190 |
–10,8 |
121 242 |
120 273 |
–0,8 |
|
60 000–70 000 |
9,4 |
64 469 |
54 288 |
–15,8 |
134 420 |
131 517 |
–2,2 |
|
70 000– |
8,0 |
81 268 |
59 215 |
–27,1 |
162 545 |
150 856 |
–7,2 |
|
Érintettek* |
66,0 |
53 032 |
47 199 |
–11,0 |
136 633 |
132 094 |
–3,3 |
|
Összesen |
100,0 |
43 659 |
39 812 |
–8,8 |
91 549 |
90 257 |
–1,4 |
* Az érintettek aránya 2005-ben 28,5 százalék.
A 6. táblázat 2005. évi adatokat tartalmazó részében az egyes sorokba értelemszerűen ugyanazok a nyugdíjasok tartoznak, mint 1998-ban. (Például az a vizsgált állomány 11,5 százalékát kitevő 2935 nyugdíjalap, amely 1998-ban a 35–40 ezer forintos degressziós sávba tartozott, 2005. évi nominális szinten – a fenti feltevések alapján előreszámítva – 79 704 forintos átlagot ad ki.) A táblázatból jól látható, hogy a hét év alatt a degresszív beszámítás hatása nagymértékben mérséklődik. Míg 1998-ban a vizsgált kör kétharmadát érintette a degresszió, 2005-re a nyugdíjba vonulók alig több mint egynegyedét. A nyugdíjcsökkentés még a magasabb sávokban is viszonylag enyhe, 1-2 százalék körüli, egyedül a legfelső sávban (az öregségi nyugdíjat igénylők mintegy 8 százaléka számára) jelent nagyobb elvonást, de ez is csak körülbelül egynegyede az 1998. évi értéknek (27,1, illetve 7,2 százalék).
Összességében – a vizsgált kör egészében – 2005-ben a számított degresszió a nyugdíjalapot 1,4 százalékkal fogja csökkenteni, s ezzel a degresszió indulónyugdíj-visszafogó hatása az 1998. évinek mintegy egyhatodára zsugorodik.