A magánnyugdíjrendszer másik ellátása: a két életre szóló járadék valódi életjáradék. A továbbiak megértéséhez érdemes felidézni a járadékbiztosítás demográfiai-matematikai alapjait. Jelölje x, y és z a férfiakat, a nőket és az együttes halálozás alapján számított eszmei (a két nemre átlagolt) népességet, illetve ezek életkorát. Legyen , és a megélési valószínűségek x, y , z éves korban ( = 1 és a maximális életkor: T = 100 év), illetve a , , annak a valószínűsége, hogy valaki éppen a jelzett korban hal meg ( p =1 ) , továbbá legyen az az a feltételes valószínűség, hogy az , , éves kort megélt, milyen valószínűséggel hal meg ez után x, y vagy z éves korában. (A továbbiakban az írásmód egyszerűsítése érdekében az m feltételes valószínűségek felső indexét elhagyjuk.) Kiemelt jelentőségű fogalom a még várható élettartam : az , , azt méri, hogy az x, y , illetve z éves életkort megélő – az adott halandóság mellett – átlagosan még hány évig él. A biztosítás-matematikai alapokról áttekintést ad Bod (1992) és Michaletzky (1997).

Az F1. táblázatban az 1998. évi halandósági valószínűségeket közöljük 50 éves kortól kezdődően ( KSH [1999]). Az F1. táblázat bemutatja az átlagolt halandósági mutatókat is, mivel ezeknek kitüntetett szerepe van a magánnyugdíjrendszer járadékainak számításakor.