Már csak a történelmi távlat hiánya és a közgazdaságtan eredendő pluralizmusa okán sem lehet végleges mérleget készíteni a hazai közgazdaságtan szovjet korszakbeli teljesítményéről, még a jelen írásban választott leszűkítő értelmezés szerint sem. Az események leírása, a dokumentálás és a rendszerezés feladatának elvégzése után sem lehet az esetek többségében a nyugati közgazdaságtani irányzatok közvetlen hatását tetten érni. Ez a demokrácia viszonyai közt újjászülető irányzatok besorolhatatlansága és ─ a matematikai közgazdaságtan kivételével ─ tartós sajátszerűsége révén is kimutatható.

Ezért minden olyan állítás, amely közvetlen hatások/átvételek/illeszkedések létére vagy valószínűségére utal, magával cipeli a bizonyítás terhét. Ez természetesen igaz a „csak egyfajta közgazdaságtan lehet” hitelven álló, bizonyos módszertani elveket mindenki számára kötelező erővel előíró neofita buzgalom növekvő számú hívére is. Utóbbiak valószínűleg nem sokat tudnak a törekvés hatvanas évekbeli első nekirugaszkodásáról, s az ebből levont ─ módszertani, filozófiai és gyakorlati ─ tanulságokról [vö. Nagy András (1996)]. Mind e tapasztalatok, mind a formalizált eljárások röviden áttekintett fordulatos története ismeretében sem indokolt, hogy tartósuljon a rendszerváltozás hajnalának naiv lelkesültsége [ Such─Tóth (1989) 1239─1240. o.], ami a mainstream megismerésére és kellő szintű elsajátítására korlátozná a hazai kutatások feladatát és jövőjét. A csereszabatos képzés didaktikai és munkapiaci követelményét nem szabad a tudományosság immanens mércéjével összekeverni.

A bevezető kézikönyvek definícióira rácáfolva a közgazdaságtudomány Amerikában és szerte a világon sokszólamú társadalomtudomány maradt. Ebben egyes országok, ágazatok, vállalatok, időszakok, eszmék, történések és más tények leírása, rendszerezése , magyarázata épp úgy teljes értékű tudományos teljesítmény marad, ahogy például az analitikai kémiában is ugyanezek az eljárások is annak számítanak. Sőt, az alapmodellhez képesti eltérések dokumentálása , majd az elmélet valamely elismert iskolája szerinti értelmezésük ─ bevett eljárások alapján ─ éppenséggel a valódi tudományos munkálkodás mércéje és feladata marad. Ez általános ismeretelméleti és tudományfilozófiai alapon, valamint a hagyományok alapján, erőszakos divatok ellenében is érvényes marad. Ilyen értelemben a hazai közgazdaságtudomány egyre inkább konvergált az OECD-országokban kialakult irányzathoz. A hazai gazdaságpolitika, gazdasági rendszer és gazdasági helyzet elemzésében^[116] egyre hasonlóbb szempont- és követelményrendszert érvényesít(ett), mint ami az OECD-országok gazdaságpolitikáját áthatja ─ a monetarista ellenforradalom áttörését követően. Alaptalan lenne tehát mindenütt az IMF kezét/pecsétjét keresni.

Nem érdektelen rámutatni arra, hogy a többek által adottnak vett mérce a jelen elmélettörténeti áttekintés kisebbik szakaszában, lényegében az utolsó 15 évben vált etalonná. A megelőző időszak gondolatait és teljesítményét a saját kor mérce- és eszmerendszerébe helyezve jogos és méltányos értékelnünk. Ebből a szempontból sem lehet eltekinteni attól, hogy a geopolitikai korlát a szempontunkból releváns felismerések eredeti forrásanyagának ─ így az osztrák iskola, a tulajdonjogi irányzat, az ordoliberalizmus vagy a monetarizmus ─ felhasználását, következtetéseik érvényesítését, sőt a velük való közvetlen kapcsolatot ─ is eleve kizárta.

A tárgyalt anyagban éppen ezért ─ a határeseten túlmenően ─ is figyelemre méltó, ahogy az elemi tényekből és megfigyelésekből építkezve, azaz a klasszikus természettudományos eljárással fokozatosan kikristályosodik a bevett irányzatok számos alapvető felismerése . A deduktív módon már ismert összefüggések kísérleti-induktív úton való újbóli kimutatását igazolásnak/bizonyításnak szokás tekinteni. Az az elmélet, ami ilyesmire nem tart igényt, a természettudományokban eleve nem is értelmezhető (a kivételt jelentő bölcselet és matematika pedig elsősorban módszertan).

Anélkül, hogy a leíró, módszertani és elemző tudományszakok közt hierarchiát állítanánk fel (ami messze vezető episztemológiai és metodológiai igazolásra szorulna), tehát nem lehet kétségbe vonni azt, hogy az 1945─1996 közti bő fél évszázad hazai közgazdasági termésének jó része tudományos értékű volt, mind önmagában (nemzeti önismeretként), mind a világ korabeli tudományosságának részeként. A kelet-európai összehasonlítás [ Wagener (1998)] egyértelműen igazolta azt, hogy a verbális kifejtés nagyobb részaránya legalábbis nem kisebb megjelenési arányt jelent(ett) a világ vezető közlési helyeiben, mint az ugyanebben a fél évszázadban a hazai formalizált iskolák képviselői között jellemző volt. Az idézettségi mutatókra vonatkozó számításokat nem végeztük el, de a hasonló végeredmény biztonsággal vélelmezhető. Ebből az értékelésből nem következik a jövőre nézve semmilyen iránymutatás, „csak így tovább” jellegű biztatás vagy a maradandósággal kapcsolatos előrejelzés. Eredendő gazdaságtörténeti és eszmetörténeti értékén túl a korszak fejlődése segíthet bizonyos tévutak és újrafelfedezések elkerülésében. Mindkettőre nagy hajlandóság mutatkozott már a demokratikus közélet első évtizedében. Az emlékezet halványulása kedvez a felújításoknak.

Így most már nemcsak a témaválasztás szempontjából állítható, hogy a hazai közgazdasági gondolkodás ─ sokfajta, részben módszertani ─ gyengesége ellenére is egyre inkább releváns közgazdaságtanná vált. Ennek a gazdaságelmélet, a gazdasági rendszer, a gazdaságpolitika és a módszertan tekintetében kézzel fogható jelei vannak. Ettől semmi szükségünk megszabadulni ahhoz, hogy a nagyvilág részévé válhassunk. Különösen az 1965 utáni időszak hazai terméséről alaptalan azt állítani, hogy szovjet stílusú és tartalmú, tárgyát és módszerét vesztett kövület lenne. Egyebek mellett az a tény, hogy a hiánygazdaságtól a privatizáció makrohatásáig és az átmeneti gazdaság egyensúlyi árfolyamáig terjed a formalizált eszközökkel is ─ már ezen írás lezárásakor ─ feldolgozott kérdések köre, bizonyítja, hogy a hazai kutatások tárgya és témája a feldolgozási módszertől függetlenül ─ sőt a kvantitatív módszerek mellett is ─ releváns. A nyugdíjreformtól az EU-integrálódásig terjed az a kör, ahol a gazdaságpolitikai gyakorlat kérdéseire nem is lehet másképp megfelelő válaszokat adni, mint a kvantitatív eszközökkel, ámde a relevancia forrása ez esetben sem pusztán a módszertan. Különösen a (felső)oktatásban lehet káros az e szempontokat és a történetiséget mellőző módszertani egyoldalúság, ami a korszerű nyugati eljárások szükséges megismertetését öncéllá teheti, s így kevés hasznosítható ismerettel vértezi fel a jövő magyar vállalatvezetőit és közszereplőit. Hasonló veszélyekre figyelmeztet a szociológia területén Böröcz (1997) egy amerikai tankönyvfordítást értékelve.

A hazai közgazdaságtant a sorstárs országokétól megkülönböztető sajátosság volt a marxi(záló) irányzatok gyengesége, ezzel szemben az empirikus ─ szociológiai , vállalatgazdasági ─ megközelítések elterjedt és nagyon eredményes alkalmazása. Részint ezért, részint a hazai formalizált irányzat egy részének a tervezéshez kötődése miatt az empirikus irányzat a hazai gazdaságtudomány tartós jellemvonásaként, sajátosságaként értékelhető.

A tervezés, az árreform és a szervezeti reform számos sikertelen kísérlete miatt az optimalitás gondolatával szembeni idegenkedés erősebb, a spontaneitás pártolása pedig elterjedtebb, mint a legtöbb nyugati országban. Ez a fő áram technicizmusával szemben a filozófiai, társadalmi beágyazottság iránti nagyobb érzékenységet is jelent.

A kis, nyitott gazdaság felismerése és az ebből adódó következtetések levonása ugyancsak sajátos jellemzője (marad) a hazai közgazdaságtannak. Ebből egyfelől az állami szerepvállalás korlátainak készségesebb felismerése, másfelől a külkereskedelmi, világgazdasági kutatások nagy ─ időnként meghatározó ─ szerepe következik. Ez utóbbi az orosz vagy az amerikai közgazdaságtanban valószínűleg sosem lehet/lesz így.

A KGST-hez, majd az IMF-hez fűződő viszony nagy jelentőségű volt a hazai közgazdasági gondolkodás fejlődésében. Előbbi ─ a bürokratikus rendszer meghaladhatatlanságának tudatosítása mellett ─ a világgazdasági nyitás szükségességének és a belső intézményi változásokkal való szerves kapcsolata tudatosításában játszott pótolhatatlan szerepet. Sajnálatos, hogy a nyitással járó érdeksérelmek hatására ez a felismerés mintha feledésbe kezdene merülni. Ám örvendetes, hogy a nyitás tartóssága megteremtette a fenntartásában érdekelt társadalmi bázist. Kis, nyitott gazdaságban a liberális kereskedelmi rendszer egyben a legjobb versenypolitika is. Mi több, a protekcionizmus mellett nem teljes és nem is igazán működőképes a piacgazdaság. Ez a hazai gazdasági kutatásoknak (is) tartós eredménye.

Az IMF-be lépése révén az ország függősége kétoldalúvá vált. Az IMF időről időre kezdeményező szerepet játszott a piaci reformok kiteljesítése és a piacgazdaságokban általános közgazdasági szemlélet elfogadtatása érdekében. Az IMF szerepe ─ a geopolitikain túl ─ akkor és ott (volt) kedvező, ahol és amikor az elemi gazdasági ésszerűség intézményi és gazdaságpolitikai megalapozására irányult. Más esetekben inkább alapfeladata, a fizetési mérleg rövid távú alakulásának ellenőrzése nyomult előtérbe. Ilyenkor a szűk feladatértelmezéshez illő léptékű és „horizontú” tanácsok és követelmények születtek. Utóbbiak hatása ellentmondásos volt. Kellő helyi értékű elkönyvelésére az ─ évtizedes titkolódzáshoz szokott ─ hazai szakmai közvélemény még nem mindig (volt) képes. A szervezet egységcsomag-javaslatai ugyanakkor segítik, időként kikényszerítik az adott terület/helyzet vagy az ország sajátosságainak mibenlétét megállapító kutatást, esetenként az alternatív tervezetek kiizzadását (bár ezek is önértékű és önérdekű feladatok lennének).

Az e könyvben áttekintett lassú, öntanuló , de éppen ezért következetes piacpárti szemlélet a szakmában a kérdések széles körében konszenzus közeli megközelítést eredményezett mind a „tervgazdasági” rendszer meghaladása, mind a piacgazdaságba való „átmenet” összes főbb kérdésében. Ez egyetlen más rendszerátalakító országra sem jellemző, de alapjává válhat az OECD-országokat idéző gazdaságpolitikai Grundkonsens ^[117] kialakulásának. Ez a főbb vonásokra vonatkozik, míg a jóléti állam reformja vagy az agrárszféra jövőbeli helye tipikusan közösségi választást igénylő kérdéseket vet fel, ahol hasonló közmegegyezésre számítani indokolatlan. Ugyanakkor a rendszerátalakító politika fenntarthatóvá válásának esélyei így sokkal jobbak, mint mondjuk Romániában vagy Szlovákiában. Figyelemre méltó, hogy a hazai közgazdászszakma egyetlen jelentős képviselője sem szegődött el a szélsőségesek és merőben szokatlan követelések szószólójává.

Történeti elemzés esetében elkerülhetetlenül felvetődik az a ─ korábban a magyar modell körüli viták kapcsán taglalt ─ kérdés, hogy a közgazdasági kutatások eredményei alapján mennyiben volt más Magyarország, mint bármely szovjet típusú tervgazdaság? Gazdasági szempontból meglehetősen, amit legalább öt pontban tetten lehet érni.

1. Már 1968-ban megszűntek az utasítások és ─ fokozatosan ─ a termékkiutalás és a forgalmazási kényszerpályák is. 1970─1971-től a felvásárlási rendszert is liberalizálták. Ily módon a vállalati vezetők számtalan, központi telefonnal nem rendezhető termelési, piaci, szervezési és szociológiai problémahalmaz közepében találták magukat.

2. Részben ezért, részben az árpolitika rugalmasabb volta miatt a pénz szerepe önálló és aktív volt. Egyre többet számított mind makro-, mind vállalati szinten. Lényeges felismerések születtek épp ezért a bank- és a költségvetési rendszer ügyében, a jegybanki függetlenség és az üzleti bankok közti verseny fontosságáról.

3. Az elmondottak miatt a vállalkozás elterjedt és fokozatosan a nagyvállalati kört is elérte. Épp ezért Magyarországon jelentős vállalkozói réteg szerves úton jött létre, amit nem kellett nem konvencionális úton életre hívni és szaporítani.

4. Ezzel is összefüggésben az ország fogadni tudta a külföldi működőtőkét , és kialakulhatott a multinacionális munkamegosztás. Ezért Magyarországon valódi tulajdonosokkal valódi privatizálás történhetett, másrészt ─ Lengyelországtól vagy Horvátországtól eltérően ─ a nagyszervezetek mellett a bankrendszer sem ragadt benn az államigazgatás kezében.

5. Az intézményi változások ─ a hosszú reformtörténet hozományaként ─ sokkal mélyrehatóbbak és átfogóbbak voltak , mint bármely más rendszerváltó országban. Ez alapot ad a növekedés hosszú távú kilátásaival és az ország integrációérettségével kapcsolatos derűlátásra. Az átalakulási költségek jó részét az 1989─1995 közötti időszakban a magyar társadalom megfizette. A hátralévő lépések már az újraelosztás, nem az általános alkalmazkodási recesszió összefüggésében mennek végbe.

A magyar reformszocializmus mássága tehát közvetlen hatással volt és lesz mind a rendszerváltozás feltételeire (és reálfolyamataira), mind az ezekkel kapcsolatos elméletekre. Sőt, az egyes nyugati iskolák és javaslatok iránti fogadókészség ─ legfeljebb Szlovéniára hasonlító ─ sajátossága is jórészt ezt a hagyatékot jeleníti meg.

Ez egyben megválaszolja a közgazdaságtan „magyar útjára” vonatkozó kérdést [ Vincze (1996)]. Olyan értelemben, hogy a világ tudományosságán kívüli és független, „különutas” kísérletezés lenne jellemző, nincs „magyar út”, ámde jól látható sajátos vonások és hangsúlyok jelennek meg a hazai közgazdaságtudományban. Ez ─ Ausztriát, Olaszországot, Franciaországot vagy Németországot ismerve ─ sem meglepőnek, sem különösnek nem mondható.

Az egyik ilyen sajátosság talán épp az, hogy a technikai, a részletkérdéseket érintő , a mikro-, az ágazati és a határterületi viták mindig is érdekesebbek és gyakorta fontosabbak (voltak és lesznek is) az alapkérdéseket érintő, fundamentális nézetütközéseknél. Részben ebből fakad a „sok kicsi sokra megy” jelleg, s a külföld által gyakran hiányolt nagy iskolateremtő személyiségek tartós hiánya. Kiemelkedő tudósok voltak szép számmal, ám Keynes, Hayek, Debreux vagy Eucken jellegű irányzatalapítók nem. A múltban például a külgazdasági nyitás vagy a bank- és csődszabályozás részleteiről szóló viták tartalmasabbnak bizonyultak a legtöbb tulajdoni vagy a növekedéselméleti eszmecserénél. A következő évtizedben a jóléti állam és a költségvetés reformja, valamint az EU-integrálódás továbbra sem teszi lehetővé, hogy az intézménymentes neoklasszikus ortodoxia akár az akadémiai tudományban vagy az egyetemi tanszékeken oly mértékben váljék egyeduralkodóvá, mint ahogy az a legfejlettebb országokban történt.

Ez annál valószínűbb, mivel a spontaneitás kultusza ellenére a gyenge és rosszul szabályozó állam , valamint az archaikusan/anarchikusan működő piac együttélése [ Falusné (1993)] az elmélet, és nemcsak a bűnüldöző szervek gyakorlata számára izgalmas és megválaszolatlan kérdések sorát vetette fel már eddig is. így a szabályozás, a nem kooperatív játékok, a stratégiai viselkedés, a megbízó─ügynök viszony, a pályafüggőség, az új szabályok működőképességi feltételei, a szavahihetőség és sok más ─ a nyugati irodalomban bőven tárgyalt ─ eljárás és elmélet alkalmazásában és továbbfejlesztésében lesz tere a hazai közgazdasági kutatásnak. A korábban nem versenyszférának tekintett egészségügy, közszolgáltatás vagy az államháztartási alrendszerek átalakítása mind-mind olyan kérdés, ahol a neoinstitucionalisták, a koalíciós és szavazási elméletek művelői és az új politikai gazdaságtan éppúgy talál témát, mint a dinamikus modellezés.

Ezért ─ a legkorszerűbb módszerek térnyerése mellett és a nyugati iskolák növekvő közvetlen jelenléte közepette ─ a hazai közgazdaságtan sosem lesz olyan, a tiszta matematikára vagy filozófiára emlékeztető diszciplína, mint a nyolcvanas évek Lucas utáni amerikai akadémiai közgazdaságtana. Ez azonban összhangban van azzal a tapasztalattal, ami a közgazdászoknak a gyakorlathoz való visszatérésében, a Nobel-díjasokat is a tanácsadásba vonzó, majd utóbbi élményeiket elméletekbe is visszacsatoló „kirándulások” mindennapossá válásában láthatunk, s ami a klasszikus közgazdaságtantól Keynesen át Friedmanig érően ível át a közgazdasági elmélet történetén.

Az állami irányításnak tehát van és lesz is miből merítenie a magyar közgazdaságtudomány eredményeiből. A fő áram következtetéseivel összhangban nagy szerepet kap a koherencia , a funkcióra szabályozás , a fenntarthatóság és a szavahihetőség szempontja. A hazai és a nemzetközi felismerések egyaránt óvnak a szabályozási illúziótól, attól a tévhittől, hogy diszkrecionális intézkedések szaporításával ellensúlyozni lehetne a folyamatok időigényéből vagy a rendszer tévesen megkonstruált (esetleg önellentmondásosra szabályozott) voltából fakadó veszteségeket.

Ugyanakkor az ügyintézés mellőzése nem a minimális, hanem a színvonalasan, kiszámíthatóan és betarthatóan szabályozó állam eszményét állítja előtérbe. Ezek az elméleti követelmények, csakúgy, mint az árstabilitás erénye az európai pénzügyi unió kialakulásával közvetlen követelményként fogalmazódnak meg ─ a közösségi vívmányok átvételére való képessége alapján megmérettető ─ magyar gazdaságszabályozás számára . Az EU-érettséget ugyanis nem mennyiségi, hanem minőségi módon mérik ─ utóbbi pedig a gazdaságpolitika céljában és eszközeiben megnyilvánuló szellemisége a döntő. Itt pedig a kis, nyitott gazdaság rég felismert tételéből adódóan a kereslet vagy a kamatláb szintje és formája tetszés szerinti méretezésével, a fejlesztő állammal, az autonóm árfolyam-politikával és a nagy modernizációs hitelkérelmekkel előállók elméleti megalapozottsága, s így szavahihetősége iránt joggal táplálnak kételyeket .

A könyv ─ korántsem teljes körű, inkább nagyon is szelektív, az Olvasó tájékozódását segíteni célzó ─ válogatásával reményünk szerint igazoltuk: a magyar közgazdaságtant alaptalanul érte ─ a jobbközép kormány időszakában, illetve a demokráciába már beleszületett nemzedék egy részéről ─ az a vád, hogy „reformkommunista bütése” van, illetve hogy módszerei miatt eleve nem is lehet nyugati értelemben tudomány. A tényanyag feldolgozásával, forráskritikai módszerrel igazoltuk mindkét állítás ellenkezőjét , a magyar közgazdaságtannak a rendszerváltozásban játszott tevékeny ─ felvilágosító és gyakorlatformáló ─ szerepét.

Ezzel mindkét vonatkozásban élesen elütött a nemzetközi közvélemény figyelmének középpontjában álló orosz, keletnémet és csehszlovák példáktól. Utóbbiak korlátozott érvényét némely szerző az egész térségre terjeszti ki. A rendszerváltozás ─ mint láttuk ─ megjelent már a közgazdaságtanban , és számos további kérdés feldolgozására is reményt ad az elmúlt 15 évben létrejött elemzési eszköztár. Az OECD-taggá vált Magyarország joggal remélheti, hogy mind az ide látogató külföldiek, mind a standard elemzési nyelvet immár alapképzésben megismert hazai erők a korábbinál jobb eszközrendszerrel élve releváns elemzésekkel segíthetik a nyugati országokban is nyitott kérdések megválaszolását. Ezek pedig a jóléti állam reformjától az ökológiai tényezők bevonásán át a vidéki életforma megőrzéséig terjednek.

A közösségi választások megszületése után az állami irányításnak kell kialakítania az elméleti felismerésekből fakadó gyakorlati intézkedéseket. A két fél közti kölcsönhatás erősödése pedig pluralista viszonyok közt nem fenyeget sem az elmélet ideologizálódásával, sem a gyakorlat valóságidegenné, doktrinerré válásával. Sőt, az elmélet le sem teheti annak a terhét, hogy ─ passzivitása esetén ─ hallgatása árát a magyar társadalom fizeti majd meg, oly módon, hogy saját kárán kényszerül megtanulni azt, ami ma már könyvből is tudható . Ha a szovjet korszakban a geopolitika kikényszerítette is az öntanulást és az újrafelfedezést, a szabad országok közé kerülve ez a kényszer már nem elkerülhetetlen többé. Jó lenne azt hinni, hogy a múltból tanulhat a jövő is, és az egyszer már elkövetett hibákat legalább nem ismétlik meg, a szűkös erőket pedig nem az örökmozgó felfedezésére tartogatják.

Hivatkozások

A kormány tulajdonosi és privatizációs stratégiája (dokumentum). Napi Gazdaság, 1991. október 1.

Ámon Zsolt─Ligeti István (1987): A tervezés kvantitatív módszereinek fejlesztése. Tervgazdasági Fórum, 3. évf. 3. sz. 101─110. o.

Antal László (1979): Fejlődés ─ kitérővel. A Pénzügykutatási Intézet Tanulmányai, 2. sz. 113 o. ─ Rövidítve megjelent azonos címen: Gazdaság, 14. évf. 1980. 2. sz. 28─56. o.

Antal László (1982): Gondolatok a mechanizmusreform továbbfejlesztéséről. Gazdaság, 16. évf. 3. sz. 36-58. o.

Antal László (1983): A pénzügyi tervezés és a szabályozás konfliktusa. Gazdaság, 17. évf. 2. sz. 31─55. o.

Antal László (1985a): Gazdaságirányítási és pénzügyi rendszerünk a reform útján. Közgazdasági és Jogi Könyvkiadó, Budapest, 362 o.

Antal László (1985b): A vagyonérdekeltségről. Pénzügyi Szemle, 29. évf. 4. sz.

Antal László (1988): Piacgazdasági reformot, vagy „igazi” szocialista reformot? Tervgazdasági Fórum, 4. évf. 4. sz. 115─126. o.

Antal László─Bokros Lajos─Csillag István─Lengyel László─Matolcsy György (1987): Fordulat és reform. Medvetánc , 2. sz. ─ melléklet, 5─46. o. ─ háttértanulmányok a 47─129. oldalon. ─ rövidítve és elmarasztaló hivatalos kommentárokkal megjelent még: Közgazdasági Szemle, 33. évf. 6. sz.

Antal László és szerzőtársai (1990a): Gazdaságpolitika, gazdasági folyamatok, 1987─1989. Külgazdaság, 34. évf. 5. sz. 17─29. o.

Antal László és szerzőtársai (szerk.) (1990b): A Gazdasági Reformbizottság összefoglaló dokumentuma. A gazdasági rendszer reformja. Közgazdasági és Jogi Könyvkiadó, Budapest.

Antal László─Surányi György (1987): A bankrendszer átalakításának előtörténete. Külgazdaság, 31. évf. 1. sz. 3─12. o.

Antal László─Várhegyi Éva (1987): Tőkeáramlás Magyarországon. Közgazdasági és Jogi Könyvkiadó, Budapest, 325 o.

Antal László─Riecke Werner (1993): Sound money, fiscal problems. Megjelent: Portes, R. (szerk.): Economic Transformation in Central Europe. a Gazdaságpolitikai Kutatóközpont (CEPR) kiadása, London, 107─129. o.

Antalóczy Katalin─Kinczer Éva (1995): Magyarország és a Világbank kapcsolatai. Európa Fórum, 5. évf. 4. sz. 49─70. o.

Asztalos László György (1985): Javaslat a vállalatok szanálásának pénzügyi intézményrendszerére. Bankszemle, 29. évf. 7. sz.

Asztalos László (1987): Megtakarítás és infláció. Megjelent: Hágelmayer István (szerk.): Infláció és pénzügyek Magyarországon. Közgazdasági és Jogi Könyvkiadó, Budapest, 113─215. o.

Asztalos László György (1988): Tőkepiac és bankrendszer. Külgazdaság, 32. évf. 6. sz. 21─29. o.

Asztalos László─Bokros Lajos─Surányi György (1984): Reform és pénzügyi intézményrendszer. Közgazdasági Szemle, 31. évf. 3. sz. 321─334. o.

Augusztinovics Mária (1979): Népgazdasági modellek a távlati tervezésben. Közgazdasági és Jogi Könyvkiadó, Budapest.

Augusztinovics Mária (1992): A nyugdíjrendszer válsága. Közgazdasági Szemle, 39. évf. 7─8. sz. 624─641. o.

Augusztinovics Mária (1993): Egy értelmes nyugdíjrendszer. Közgazdasági Szemle, 40. évf. 5. sz. 415─531. o.

Augusztinovics Mária (1996): Újraelosztás és jóléti állam. Társadalmi Szemle, 51. évf. 2. sz. 14─28. o.

Ausch Sándor (1969): A KGST-együttműködés helyzete, mechanizmusa, távlatai. Közgazdasági és Jogi Könyvkiadó, Budapest, 306 o.

Bácskai Tamás (1989): The reorganization of the banking system in Hungary. Megjelent: Bácskai Tamás─Várhegyi Éva (1983): A magyar gazdaság monetizálása. Gazdaság, 17. évf. 2. sz. 16─30. o.

Balassa Ákos (1979): A magyar népgazdaság tervezésének alapjai. Közgazdasági és Jogi Könyvkiadó, Budapest, 410 o.

Balassa Ákos (1996): A magyar bankrendszer konszolidációja és a jelenlegi helyzete, I─II. rész. Külgazdaság, 40. évf. 4. sz. 4─30. o. és 5. sz. 20─42. o.

Balassa Ákos─Vértes András (1988): A megtört konszolidációról. Reflektor , 1. sz. 124─156. o.

Balassa Béla (1982): Az új gazdasági mechanizmus reformja Magyarországon. Közgazdasági Szemle, 29. évf. 7─8. sz. 827─847. o.

Balázsy Sándor és szerzőtársai (1990): Ajánlások a gazdaságpolitika megújításához. Közgazdasági Szemle, 37. évf. 7─8. sz. 810─834. o.

Balcerowicz, L . (1995): Socialism, Capitalism, Transformation. Közép-Európai Egyetem, Budapest─London─New York, 369 o.

Bara Zoltán─Szabó Katalin (szerk.) (1996): Összehasonlító közgazdaságtan. Bevezetés a gazdasági rendszerek elméletébe. Aula Kiadó, Budapest.

Bársony Jenő (1981): Liska Tibor koncepciója: a szocialista vállalkozás. Valóság, 24. évf. 12. sz. 22─44. o.

Bársony Jenő (1987): A gazdaságirányítás továbbfejlesztése a szocialista országokban. Közgazdasági és Jogi Könyvkiadó, Budapest, 360 o.

Bartha Ferenc (1977): Exportfejlesztés az V. ötéves tervidőszakban. Külgazdaság, 21. évf. 12. sz.

Bartha Ferenc (1984): A KGST továbbfejlesztésének távlatai. Külpolitika , 11. évf. 3. sz.

Bauer Tamás (1975): A vállalatok ellentmondásos helyzete a magyar gazdasági mechanizmusban. Közgazdasági Szemle, 22. évf. 6. sz. 725─735. o.

Bauer Tamás (1979): Gazdaságirányítás, nemzetközi munkamegosztás, műszaki fejlődés. Külgazdaság, 23. évf. 9. sz.

Bauer Tamás (1981): Tervgazdaság, beruházás, ciklusok . I─II. kötet. Közgazdasági és Jogi Könyvkiadó, Budapest, 622+182 o.

Bauer Tamás (1982): A második gazdasági reform és a tulajdonviszonyok. Mozgó Világ , 8. évf. 1. sz. 17─42. o.

Bauer Tamás (1983): The Hungarian alternative to Soviet-type planning. The Journal of Comparative Economics, 7. évf. 3. sz. 304─316. o.

Bauer Tamás (1987): Ciklusok helyett válság? Közgazdasági Szemle, 37. évf. 12. sz. 1409─1434. o.

Bauer Tamás és szerzőtársai (1980): Járműprogram és gazdaságirányítás. Az MTA Közgazdaságtudományi Intézete Közleményei , Budapest, új sorozat, 19. sz. 200 o.

Békesi László (1996): Kényszerpályák és lehetőségek . A Belvárosi Szabadegyetem Egyesület kiadása, Budapest, november, 20 o.

Bekker Zsuzsa (1995): Rendszerválság (1970─1990). Aula Kiadó, Budapest, 309 o.

Bélyácz Iván (1983): A beruházások szabályozása. Gazdaság, 17. évf. 4. sz. 62─76. o.

Bélyácz Iván (1985): Beruházáspolitika és struktúraváltozás. Közgazdasági Szemle, 32. évf. 1. sz. 99─112. o.

Bélyácz Iván (1986): Gondolatok a beruházási döntési rendszer továbbfejlesztéséhez. Gazdaság, 20. évf. 3. sz. 102─115. o.

Bence György─Kis János─Márkus György (1972/1992): Hogyan lehetséges kritikai gazdaságtan? A T-Twins Kiadó és a Lukács Archívum közös kiadása, Budapest, 462 o.

Berend T. Iván (1982): Gazdaság- és társadalompolitikai vitáink történetéhez. Magyar Tudomány , új folyam, 27. évf. 8─9. sz. 563─583. o.

Berend T. Iván (1988): A magyar gazdasági reform útja. Közgazdasági és Jogi Könyvkiadó, Budapest, 448 o.

Berend T. Iván (1995): Átalakulás a világgazdaság perifériáján. Magyar Tudomány , új folyam, 40. kötet, 7. sz. 761─778. o.

Berend T. Iván és szerzőtársai. (1989): A Gazdasági Reformbizottság programjavaslata (1990─1992). Közgazdasági és Jogi Könyvkiadó, Budapest, 162. o.

Berend T. Iván és szerzőtársai (1990): A Kék Szalag Bizottság programjavaslata: Magyarország az átalakulás és a jólét utján.

Bock Gyula (1995): A hazai külgazdasági liberalizálás előrehaladása és megalapozottsága. Külgazdság, 39. évf. 9. sz. 4─19. o.

Bod Péter Ákos (1995): Fokozatosság vagy sokkterápia? I─II. rész. Magyar Szemle , 5. évf. 10. és 11. sz.

Bódy László (1988): Az új bankrendszer működése és fejlődése. Pénzügyi Szemle, 37. évf. 1. sz. 27─35. o.

Bogár László (1980): Érdekviszonyok, másodlagos Gazdaság, korrupció. Valóság, 23. évf. 8. sz. 38─46. o.

Bogár László (1989): Kitörési kísérleteink. Közgazdasági és Jogi Könyvkiadó, Budapest, 179 o.

Bognár József (1976): Világgazdasági korszakváltás. Gondolat Kiadó, Budapest, 340 o.

Bognár József (1979): A gazdasági haladás lehetséges útjai a jövőben. Valóság, 22. évf. 1. sz. 14─21. o.

Bognár József (1980): Strukturális váltásunk társadalmi-gazdasági összetevői és ellentmondásai. Közgazdasági Szemle, 17. évf. 7─8. szám.

Bognár József (1982): Negyedszázados fejlődésünk eredményei a világgazdasági korszakváltás mérlegén. Közgazdasági Szemle, 29. évf. 7─8. sz. 794─807. o.

Bognár József (1985): Negyedszázad a hazai közgazdaságtudományban. Tervgazdasági Fórum , 1. évf. 2. sz. 31─40. o.

Bognár József (1995): Rendszerváltás: várakozások és realitások. Megjelent: Halm Tamás (szerk.): Reform, rendszerváltás, modernizáció. Az Akadémiai Kiadó és a Magyar Közgazdász Alapítvány közös kiadása, Budapest, 28─45. o.

Bokros Lajos (1987a): Az üzleti viselkedés kibontakozásának feltételei kétszintű bankrendszerben. Külgazdaság, 31. évf. 1. sz. 21─32. o.

Bokros Lajos (1987b): A stabilizáció gazdaságpolitikája, jövedelemfolyamatai és pénzügyi rendszere. Közgazdasági Szemle, 34. évf. 12. sz. 1445─1468. o.

Bokros Lajos (1988): A monetáris modenrizáció mélyrétegei. Gazdaság, 22. évf. 4. sz. 42─53. o.

Bokros Lajos (1993): Privatizáció és bankrendszer Magyarországon. Külgazdaság, 37. évf. 10. sz. 4─14. o.

Bokros Lajos─Surányi György (1985): Piac és pénz a modern gazdaságban. Közgazdasági és Jogi Könyvkiadó, Budapest, 341 o.

Botos Katalin─Patai Mihály─Szalkai István (1980): Pénzügyek és nemzetközi gazdasági kapcsolataink . Közgazdasági és Jogi Könyvkiadó, Budapest, 293 o.

Böröcz József (1997): Recenzió A. Giddens Szociológia című alaptankönyvéről. BUKSZ , 9. évf. 3. sz. 341─345. o.

Bródy András (1969): Érték és újratermelés. Közgazdasági és Jogi Könyvkiadó, Budapest, 325 o.

Bródy András (1982): Lassuló idő. Közgazdasági és Jogi Könyvkiadó, Budapest, 163 o.

Bródy András (1983): A gazdasági mechanizmus bírálatának három hulláma. Közgazdasági Szemle, 30. évf. 7─8. sz. 802─807. o.

Bródy András (1986): Védelmi kiadások és gazdasági prioritások. Tervgazdasági Fórum, 2. évf. 2. sz. 49─57. o.

Bródy András (1990): A hon védelméről. Valóság, 33. évf. 6. sz. 30─37. o.

Bródy András (1996): Szociális? Piac? Gazdaság? Kritika , 6. sz. 13─17. o. újraközli: Gazdaság, új folyam, 5. évf. 2. sz.

Bruckusz, B. (1922): Problemi narodnovo hozjajsztva pri szocialisztyicseszkom sztroje. Ekonomiszt , 1─3. sz. 48─65. o., 163─183 o., 54─72. o.

Brus, W. (1966): A szocialista gazdaság működésének problémái. Közgazdasági és Jogi Könyvkiadó, Budapest.

Csaba László (1984a): A magyar gazdasági reform dilemmái. Jogtudományi Közlöny , új folyam, 39. évf. 7. sz. 347─359. o.

Csaba László (1984b): Kelet-Európa a világgazdaságban. Közgazdasági és Jogi Könyvkiadó, Budapest, 315 o.

Csaba László (1992): Költészet és Valóság a magyar gazdaságpolitikában. Valóság, 36. évf. 11. sz. 1─18. o.

Csaba László (1994): Az összeomlás forgatókönyvei. Figyelő Kiadói Rt., Budapest, 297 o.

Csaba László (1995): Vázlat a modernizációs gazdaságpolitikáról. Társadalmi Szemle, 50. évf. 1. sz. 20─32. o.

Csaba László (1996): A populizmus diadala. Élet és Irodalom , 40. évf. 13. sz.

Csáki Csaba─Varga Gyula (1990): Agrárproblémák és agrárátalakulás Magyarországon . Aula, 12. évf. 3. sz. 40─63. o.

Csáki Csaba─Rabár Ferenc (1990): Nemzetközi fejlődés ─ magyar agrárpolitika. Közgazdasági és Jogi Könyvkiadó, Budapest, 300 o.

Csáki György (1996): A Valutaalap és a stabilizáció. Európai Szemle , 7. évf. 1. sz. 89─112. o.

Csáki György (1997): Átmenet és választás. Kritika , 4. sz. 4─7. o.

Csanádi Mária (1995): Honnan tovább? T-Twins Kiadó, Budapest, 284 o.

Csikós-Nagy Béla (1972): A magyar gazdasági reform eredményei és perspektívái. Közgazdasági Szemle, 9. sz.

Csikós-Nagy Béla (1974): Szocialista árelmélet és árpolitika . Kossuth Könyvkiadó, Budapest, 370 o.

Csikós-Nagy Béla (1978): Tízéves a magyar gazdasági reform. Közgazdasági Szemle, 25. évf. 1. sz. 10─15. o.

Csikós-Nagy Béla (1980a): A magyar árpolitika. Közgazdasági és Jogi Könyvkiadó, Budapest, 257 o.

Csikós-Nagy Béla (1980b): A piacprobléma ─ a szocialista tervgazdaság kulcskérdése. Gazdaság, 14. évf. 2. sz. 57─77. o.

Csikós-Nagy Béla (1982): A magyar gazdaság növekedési problémái. Közgazdasági Szemle, 29. évf. 10. sz. 724─736. o.

Csikós-Nagy Béla (1983): Az árrendszer továbbfejlesztése. Pénzügyi Szemle, 27. évf. 10. sz. 724─736. o.

Csikós-Nagy Béla (1984): A new phase in the Hungarian economic reform. The New Hungarian Quarterly , 96. sz.

Csikós-Nagy Béla (1986a): Adalékok a magyar gazdaságirányítás fejlődéséhez. Gazdaság, 20. évf. 1. sz. 70─81. o.

Csikós-Nagy Béla (1986b): Az új gazdaságnövekedési pályáról. Valóság, 29. évf. 11. sz. 1─9. o.

Csikós-Nagy Béla (1987): Szocializmus, piac, gazdaság. Kossuth Könyvkiadó, Budapest, 295. o.

Csillag István (1983): Az új „vállalati” szervezet alapvonásai. Valóság, 26. évf. 7. sz. 45─59. o.

Csillag István (1993): Karácsonyi megbékélés ─ gazdasági megbékülés. Gazdaság, 2. új folyam, 1. sz.

Csillag István (1995): A privatizáció és az új kormány. Megjelent: Gombár Csaba és társai (szerk.): Kérdőjelek: a magyar kormány, 1994/95 . Budapest: Korridor Politikai Kutatások Központja, 307─334. o.

Csillag István (1996): Megáll az idő. Figyelő, 40. évf. 38. sz.

Csillag István─Lengyel László (1985): Vállalkozás, állam, társadalom. Közgazdasági és Jogi Könyvkiadó, Budapest, 252 o.

Csontos László (1995): Fiskális illúziók, döntéselmélet és az államháztartási rendszer reformja. Közgazdasági Szemle, 42. évf. 12. sz. 1118─1135. o.

Csontos László─Kornai János─Tóth István György (1996): Az állampolgár, az adók és a jóléti rendszer reformja. Századvég , új folyam, I. évf. 2. sz. 3─28. o.

Csubajsz, A.─Visnyevszkaja, M. (1993): Main issues of privatisation in Russia . Megjelent: Aslund, A.─Layard, R. (szerk.): Changing the Economic System in Russia. F. Pinter, London, 89─99. o.

Deák Andrea (1975): A vállalatok beruházási döntési lehetőségeiről. Közgazdasági Szemle, 22. évf. 1. sz. 97─104. o.

Deák Andrea (1978): Vállalati beruházási döntések és a gazdaságosság. Gazdaság, 12. évf. 1. sz. 17─31. o.

Deák János (1987): Stratégiai szükségszerűség-e a devizamonopólium mai rendszerének fenntartása? Bankszemle, 31. évf. 6. sz.

Diczházi Bertalan (1988): A népi részvényszocializmus vázlata. Figyelő, 32. évf. 45. sz.

Drechsler László és szerzőtársai (1982): A szocialista kooperációkról: célok és realitások. Gazdaság, 16. évf. 4. sz. 89─98. o.

Egri Péterné (1995): Modellváltás a kincstár ürügyén? Figyelő, 39. évf. 15. sz.

Erdős Tibor (1988): A monetáris szabályozás tartalma és gondjai Magyarországon. Közgazdasági Szemle, 35. évf. 7─8. sz. 785─795. o.

Erdős Tibor (1989): Átgondolt gazdaságpolitikát! Közgazdasági Szemle, 36. évf. 6. sz. 545─575. o.

Erdős Tibor (1992): A gazdaság stabilizálásáról. Közgazdasági Szemle, 39. évf. 11. sz. 985─1000. o.

Erdős Tibor (1993): Kiszorítási hatás és válságellenes gazdaságpolitika. Külgazdaság, 37. évf. 11. sz. 4─22. o.

Erdős Tibor (1994): A vegyes gazdaságpolitika célszerűsége és tényezői. Külgazdaság, 38. évf. 9. sz. 4─17. o.

Erdős Tibor (1995): Antiinflációs politika és gazdasági válság. Megjelent: Halm Tamás (szerk.): Reform, rendszerváltás, modernizáció. Akadémiai Kiadó─Magyar Közgazdász Alapítvány, Budapest, 91─111. o.

Eucken, W. (1940/1965): Die Grundlagen der Nationalökonomie. 8. kiadás. Duncen und Humblot, Berlin.

Falusné Szikra Katalin (1986): A kistulajdon helyzete és jövője . Közgazdasági és Jogi Könyvkiadó, Budapest, 263 o.

Falusné Szikra Katalin (1990): A tudás leértékelődése. Közgazdasági és Jogi Könyvkiadó, Budapest, 246 o.

Falusné Szikra Katalin (1993): Vadkapitalizmus? Közgazdasági Szemle, 40. évf. 7─8. sz. 680─693. o.

Faluvégi Lajos (1984): Bevezető. Megjelent: Pulai Miklós─Vissi Ferenc (szerk.): Gazdaságirányítás, 1985. Közgazdasági és Jogi Könyvkiadó, Budapest, 7─18. o.

Fertő Imre (1996): A mezőgazdaság a piacgazdaságban. Közgazdasági Szemle, 43. évf. 2. sz. 114─128. o.

Friedman, M. (1986): A fogyasztási függvény. Megjelent: Friedman, M .: Infláció, munkanélküliség, monetarizmus. Közgazdasági és Jogi Könyvkiadó, Budapest, 199─220. o.

Friedman, M.─ Friedman, R. (1981): Free to Choose. Chicago University Press, Chicago.

Gábor R. István (1979): A második (másodlagos) gazdaság. Valóság, 22. évf. 1. sz. 22─36. o.

Gábor R. István (1985): Második gazdaság: a magyar tapasztalatok általánosíthatónak tűnő tanulságai. Valóság, 28. évf. 2. sz. 20─37. o.

Gábor R. István (1986). Reformok, második Gazdaság, „államszocializmus”. Valóság, 29. évf. 7. sz. 32─48. o.

Gábor R. István (1991): Második gazdaság ─ modernitás ─ dualitás. Tegnapi jövőképeink mai szemmel. Közgazdasági Szemle, 38. évf. 11. sz. 1041─1057. o.

Gábor R. István─Galasi Péter (1981): A második gazdaság. Közgazdasági és Jogi Könyvkiadó, Budapest, 206 o.

Gács János (1986): A fokozatos importliberalizálás megvalósításának feltételei, lehetősége és várható következményei a magyar gazdaságban. Külgazdaság, 30. évf. 4. sz. 11─26. o.

Gács János (1993): A külkereskedelem liberalizálása Kelet-Európában: gyors reformok és újraértékelés. Külgazdaság, 37. évf. 12. sz. 12─33. o.

Gadó Ottó─Varga György (szerk.) (1984): A magyar tervezés és gazdaságirányítás. A Gazdaságirányítási Konzultatív Bizottság záródokumentuma, Budapest, január, 656 o. (sokszorosítás).

Gálik Mihály─Veress József (1988): A felszámolási és a szanálási eljárás első tapasztalatai. Megjelent: Veress József (szerk.): Tőkekivonás, szanálás, felszámolás. Közgazdasági és Jogi Könyvkiadó, Budapest, 161─188. o.

Gáspár Pál (1996): Halogató taktikázás. Figyelő, 40. évf. 13. sz. ─ újraközli: Gazdaság, új folyam, 5. évf. 2. sz.

Gergely István (1995): Rendszerváltó és modernizációs válságunk. Megjelent: Halm Tamás (szerk.): Reform, rendszerváltás, modernizáció . Akadémiai Kiadó─Magyar Közgazdász Alapítvány, Budapest, 53─67. o.

Greskovits Béla (1993): A gazdasági alkalmazkodás vesztesei és a kompenzáció. Európa Fórum, 3. évf. 3. sz. 57─80. o.

Greskovits Béla (1995): Demokrácia ─ szegény országban. Társadalmi Szemle, 50. évf. 5. sz. 3─21. o.

Greskovits Béla (1996): Populista átmenetprogramok Magyarországon. 2000 , 8. évf. 7. sz. 11─18. o.

Halm Tamás (1995): Beszélgetés a nyolcvanéves Csikós-Nagy Béla akadémikussal. Megjelent: Halm Tamás (szerk.): Reform, rendszerváltás, modernizáció. Akadémiai Kiadó─Magyar Közgadász Alapítvány, Budapest.

Halpern László (1989): A leértékelés makroökonómiai hatása. Közgazdasági Szemle, 36. évf. 9. sz. 1047─1063. o.

Halpern László (1991): Hiperinfláció, bizalom és várakozások. Közgazdasági Szemle, 38. évf. 4. sz. 407-423. o.

Halpern László─Wyplosz, Ch. (1995): Equilibrium real exchange rates in transition. CEPR Discussion Papers, London, 1435. sz. április, 41. o.

Hamar Judit (1996): A vegyes vállalatok és a magyar gazdaság importigényessége. Külgazdaság, 40. évf. 12. sz.

Hanyecz Vince (1982): Az Agráripari Egyesülések Dilemmái. Közgazdasági Szemle, 29. évf. 7─8. sz. 923─932. o.

Hároméves... (1990): Hároméves gazdaságpolitikai program. A Pénzügyminisztérium dokumentuma (sokszorosítás), Budapest, november, 65 o. ─ összefoglaló ismertetését lásd: Figyelő, 34. évf. 49. és 50. sz.

Hayek, F. A. (1995): Piac és szabadság. Közgazdasági és Jogi Könyvkiadó, Budapest.

Hetényi István (1988a): Gondolatok a költségvetési kiadások helyzetéről. Pénzügyi Szemle, 32. évf. 3. sz. 163─171. o.

Hetényi István (1988b): A költségvetési reform egyes gazdaságirányítási kérdései. Gazdaság, 22. évf. 4. sz. 7─19. o.

Hetényi István (1996): Az államháztartás reformja. Pénzügyminisztérium, Budapest, január, 45 o.

Híd-csoport (1990): Javaslat a koalíciós kormány 1990. évben megteendő legfontosabb gazdaságpolitikai lépéseire. Külgazdaság, 43. évf. 7. sz. 4─34. o.

Hoch Róbert (1979): Szabályozó módosítás ─ mechanizmus továbbfejlesztés. Gazdaság, 13. évf. 2. sz. 19─32. o.

Hoch Róbert (1986): A gazdaság nyitottsága és a belső felhasználás. Közgazdasági Szemle, 32. évf. 7─8. sz. 769─777. o.

Hoch Róbert─Radnóti Éva (1989): Belső piac ─ minőségi nyitás: egy élénkítő gazdaságpolitika körvonalai. Közgazdasági és Jogi Könyvkiadó, Budapest, 164 o.

Hoós János (1976): Műszaki fejlődés ─ struktúraváltozás ─ gazdaságirányítás. Kossuth Könyvkiadó, Budapest, 246 o.

Hoós János (1978): Beruházások a szocialista gazdaságban. Kossuth Könyvkiadó, Budapest, 151 o.

Hoós János (1980). Gazdaság és gazdaságpolitika. Kossuth Könyvkiadó, Budapest, 221 o.

Hoós János (1982): Gazdaságfejlődésünk új növekedési pályájáról. Gazdaság, 16. évf. 2. sz. 7─20. o.

Hoós János (1984): Fejlődési lehetőségek és dilemmák a nyolcvanas években. Gazdaság, 18. évf. 1. sz. 5-24. o.

Hoós János (1985): Az új növekedési pálya feltételei és követelményei. Közgazdasági és Jogi Könyvkiadó, Budapest, 229 o.

Hoós János (1988): Szelektív fejlesztés ─ struktúrapolitika. Kossuth Könyvkiadó, Budapest, 225 o.

Horváth László (1980): Az 1980-as gazdasági szabályozók. Közgazdasági Szemle, 27. évf. 1. sz. 3─11. o.

Hunya Gábor (1992): Foreign direct investment and privatisation in Central and Eastern Europe. Communist Economies and Economic Transformation, 4. évf. 2. sz. 501─511. o.

Huszár Józsefné─Mandel Miklós (1975): A beruházási rendszer működésének néhány tapasztalata. Közgazdasági Szemle, 22. évf. 12. sz. 1387─1395. o.

Huszti Ernő (1980): A szocialista bankrendszerek és -szervezetek fejlődésének főbb vonásai. (A jegybanki és a hitelbanki funciók viszonya). Gazdaság, 14. évf. 2. sz. 57─77. o.

Huszti Ernő (1987): Antiinflációs útkeresés. Monetáris politika és -gyakorlat Magyarországon. Közgazdasági és Jogi Könyvkiadó, Budapest, 225 o.

Illés Iván (1991) : Fehér könyv helyett. Figyelő, 35. évf. 5. sz.

Inotai András (1980): A regionális integrációk az új világgazdaság környezetben. Közgazdasági és Jogi Könyvkiadó, Budapest, 300 o.

Inotai András (1990): Működőtőke-áramlás a világgazdaságban . Kossuth Könyvkiadó, Budapest.

Inotai András (1995): Út az uniós tagsághoz. Európai Szemle, 6. évf. 4. sz. 75─101. o.

Inotai András (szerk.) (1984): Magyar vállalatok KGST-kapcsolatai. Az MTA VKI TTSZ Közleményei , Budapest, 356 o.

Inotai András─Palánkai Tibor (1994): Magyarország csatlakozása az Európai Unióhoz. Közgazdasági Szemle, 41. évf. 10. sz. 859─87. o.

Inzelt Annamária (1978): A vállalati centralizációról. Gazdaság, 12. évf. 2. sz. 58─76. o.

Jánossy Dániel (1985): A vállalatok fizetőképessége. Bankszemle, 29. évf. 7. sz.

Járai Zsigmond (1989): Értékpapírpiac és a tőzsde Magyarországon. Közgazdasági Szemle, 36. évf. 4. sz. 399─413. o.

Kádár Béla (1990): A hagyaték. Külgazdaság, 34. évf. 5. sz. 4─16. o.

Kádár Béla (1993): Gazdaságpolitika ─ válságban. Külgazdaság, 37. évf. 8. sz. 4─13. o.

Kádár Béla (1994): Economies in transition: problems, patterns and policies. Megjelent: Csaba László (szerk.): Privatization, Liberalization and Destruction. Dartmouth Publishing Co., Aldershot (Anglia) ─ Brookfield (Egyesült Államok), 7─20. o.

Karsai Gábor (1988): Ellátási felelősség vagy piacorientáció? Közgazdasági és Jogi Könyvkiadó, Budapest, 337 o.

Karsai Gábor (1993): Lehet, hogy a Tervhivatalban jártam? Figyelő, 36. évf. 19. sz.

Karsai Gábor (1994): A populisták, a kormány és a liberálisok. Közgazdasági Szemle, 41. évf. 4. sz. 285-297. o.

Karsai Judit (1993a): Fedőneve: reorganizáció. Közgazdasági Szemle, 40. évf. 9. sz. 788-800. o.

Karsai Judit (1993b): Management buy-out ─ külföldön és itthon. Külgazdaság, 37. évf. 2. sz. 26-33. o.

Kazinczy Győző (1981): Gondolatok a vállalati beruházások döntési rendszeréről. Bankszemle, 25. évf. 8. sz.

Kende Péter (1996): A liberalizmus republikánus kiigazítása. Világosság , 37. évf. 2. sz. 40─45. o.

Kenedi János (1996): Kis állambiztonsági olvasókönyv, I─II . Magvető Kiadó, Budapest.

Kessides, Ch.─King, T.─Nuti, M.─Sokil, C. (szerk.): Financial Reform in Socialist Economies. Világbank kiadása, Washington, 73─84. o.

Kevevári Béla (1977): A tröszti szervezet általános problémái. Gazdaság, 13. évf. 2. sz. 109─120. o.

Kevevári Béla (1981): Fejlesztéspolitika és műszaki-gazdasági koncepciók. Gazdaság, 15. évf. 1. sz. 75-83. o.

Király Júlia (1994): A hazai bankrendszer mint pénzügyi közvetítő. Külgazdaság, 38. évf. 10. sz. 13─24. o.

Kis János (1996): A rendszerváltásnak vége. Beszélő , III. folyam, I. évf. 6. sz. 4─10. o.

Klaus, V. (1989): Socialist economies, economic reforms and economists: Reflections of a Czechoslovak economist. Communist Economies, 1. évf. 1. sz. 89─97. o.

Koltay Jenő (1987): Az általános forgalmi adóztatás helye adórendszerünkben. Közgazdasági Szemle, 34. évf. 7─8. sz. 809─827. o.

Koltay Jenő (1989): Az új adórendszer korszerűségéről és működéséről. Közgazdasági Szemle, 36. évf. 11. sz. 1302─1322. o.

Koltay Jenő (1993): Tax reform in Hungary. Megjelent: Székely P. István─David G. Newbery (szerk.): Hungary ─ an Economy in Transition. Cambridge University Press, Cambridge ─ New York, 249─269. o.

Komló László (1982): Mezőgazdaságunk szervezeti rendszere. Közgazdasági Szemle, 26. évf. 6. sz. 730─742. o.

Kónya Lajos (1978): A gazdasági szabályozók 1978. évi módosítása. Pénzügyi Szemle, 22. évf. 2. sz. 100─110. o.

Kopátsy Sándor (1983): Hiánycikk: a vállalkozás. Közgazdasági és Jogi Könyvkiadó, Budapest, 285 o.

Kopátsy Sándor (1992): A jó pénz, I-II. rész. Valóság, 35. évf. 9. sz. 1─14. o. és 10. sz. 1─11. o.

Kopátsy Sándor (1993): Úttévesztés. Társadalmi Szemle, 48. évf. 5. sz. 27─36. o.

Kopátsy Sándor (1995): Van kiút! Belvárosi Könyvkiadó, Budapest, 242 o.

Kornai János (1971): Anti-equilibrium. Közgazdasági és Jogi Könyvkiadó, Budapest.

Kornai János (1980): A hiány. Közgazdasági és Jogi Könyvkiadó, Budapest, 610 o.

Kornai János (1982): A magyar gazdasági reform jelenlegi helyzetéről és kilátásairól. Gazdaság, 16. évf. 3. sz. 5-35. o.

Kornai János (1983): Bürokratikus és piaci koordináció. Közgazdasági Szemle, 30. évf. 9. sz. 1025─1038. o.

Kornai János (1987): A magyar reformfolyamat: víziók, remények és a Valóság. I─II. rész. Gazdaság, 21. évf. 2. sz. 5─46. o. és 3. sz. 5─40. o. I─II. rész.

Kornai János (1989): Indulatos röpirat a gazdasági átmenet ügyében. Heti Világgazdaság Kiadói Rt., Budapest, 128 o.

Kornai János (1990a): Kiegészítések a Röpirathoz. Közgazdasági Szemle, 36. évf. 7─8. sz. 771─793. o.

Kornai János (1990b): A tulajdonformák és a koordinációs mechanizmusok affinitása. Valóság, 33. évf. 1. sz. 1─15.o.

Kornai János (1992a): A posztszocialista átmenet és az állam. Közgazdasági Szemle, 39. évf. 6. sz. 489─512. o.

Kornai János (1992b): Gondolatok a magyar közgazdasági kutatás és felsőoktatás helyzetéről és feladatairól. Magyar Tudomány, új folyam, 38. kötet. 8. sz. 935─944. o.

Kornai János (1992c): Még egyszer a piaci szocializmusról. Közgazdasági Szemle, 39. évf. 9. sz. 773─796. o.

Kornai János (1993a): A szocialista rendszer. Kritikai politikai gazdaságtan. Heti Világgazdaság Kiadói Rt., Budapest, 670 o.

Kornai János (1993b): Transzformációs visszaesés. Közgazdasági Szemle, 40. évf. 7─8. sz. 569─599. o.

Kornai János (1996): Vergődés és remény. Közgazdasági és Jogi Könyvkiadó, Budapest, 336 o.

Kovács János Mátyás (1992): Az átmenet mérnökei. Intervencionista kísértés a kelet-európai közgazdasági gondolkodásban. 2000, 4. évf. 1. sz. 5─11. o.

Kovács János Mátyás (1994): Az institucionalizmus népszerűségéről. Világosság , 35. évf. (5-6). sz. 109─117. o.

Kovács János Mátyás (1996a): Örökség ─ utánzás ─ felfedezés. Közgazdasági gondolkodás Magyarországon 1989 után. Közgazdasági Szemle, 43. évf. 4. sz. 321─325. o.

Kovács János Mátyás (1996b): Liska-torzó. 2000 , 8. évf. 1. sz. 15─17. o.

Kozma Ferenc (1978): Mire képes a magyar népgazdaság? Kossuth Könyvkiadó, Budapest, 389 o.

Kozma Ferenc (1980): A nyitott szerkezetű gazdaság. Kossuth Könyvkiadó, Budapest, 349 o.

Kozma Ferenc (1982): A gazdaságpolitika vállalatszemléletéről. Társadalmi Szemle, 37. évf. 12. sz. 25─39. o.

Kozma Ferenc (1983): A vállalkozó szocialista állam. Gazdaság, 17. évf. 2. sz. 56─75. o.

Kozma Ferenc (1987): Kérdőjelek a gazdaságfejlődés válaszútján. Kossuth Könyvkiadó, Budapest, 327 o.

Kozma Géza (1976): Bilaterális mérlegegyensúly és külkereskedelmi hatékonyság. Közgazdasági és Jogi Könyvkiadó, Budapest, 260 o.

Kozma Géza (1980): Azonos nemzetiségű vállalatok versenye külföldön. Külgazdaság, 24. évf. 9. sz. 25─32. o.

Kozma Géza (1981): The role of exchange rate in Hungary's adjustment to external economic disturbances. Megjelent: Hare, P.─Radice, H.─Swain, N. (szerk.): Hungary ─ a Decade of Economic Reform. London: Allen and Unwin, 205─221. o.

Köbli József (1994): Bank- és adóskonszolidáció Magyarországon (1990─1994). Külgazdaság, 38. évf. 10. sz. 25-39. o.

Köbli József─Mohácsi Kálmán─Nikodémus Antal─Pálfi József─Soós Károly Attila (1988): Monopólium, hiány, elosztás. Közgazdasági és Jogi Könyvkiadó, Budapest, 285 o.

Kőhegyi Kálmán (1991): A tulajdonosi szerkezet átalakításának hazai koncepciói. Külgazdaság, 35. évf. 4. sz. 19─35. o.

Kőrösi Gábor (1996): Az átalakulás ökonometriája, avagy az ökonometria átalakulása. Közgazdasági Szemle, 43. évf. 4. sz. 356─362. o.

Köves András (1977): A világgazdasági integrálódás és a gazdaságfejlesztés iránya. Gazdaság, 11. évf. 4. sz. 50─68. o.

Köves András (1980): A világgazdasági nyitás: kihívás és kényszer. Közgazdasági és Jogi Könyvkiadó, Budapest, 420 o.

Köves András (1984): Importrestrikciós kényszer és importmaximalizálási törekvések. Külgazdaság, 28. évf. 9. sz. 3─14. o.

Köves András (1986): Külgazdasági egyensúly, gazdaságfejlődés és gazdaságpolitika a KGST-országokban. Valóság, 29. évf. 3. sz. 7-20. o.

Köves András (1989): A világgazdasági nyitás és KGST-kapcsolataink megújítása. Közgazdasági Szemle, 36. évf. 6. sz. 558-575. o.

Köves András (1991): A kifelé fordulás gyötrelmes útja. Közgazdasági Szemle, 38. évf. 3. sz. 233-242. o.

Köves András (1992): Central and Eastern Europe in Transition: the International Dimension. Westview Press. Boulder (Colorado).

Köves András (1994): A Nagy Ugrástól a hétköznapok felé. Külgazdaság, 38. évf. 8. sz. 4─19. o.

Köves András (1995): Egy alternatív gazdaságpolitika szükségessége és lehetősége. Külgazdaság, 39. évf. 6. sz. 4─17. o.

Köves András (1996): Gazdaság és gazdaságpolitika Bokros után. Társadalmi Szemle, 51. évf. (8─9). sz. 5-20. o.

Köves András─Oblath Gábor (1980): Beruházási struktúra és gazdálkodási feltételek. Gazdaság, 14. évf. 4. sz. 89─106. o.

Köves András─Oblath Gábor (1981): A magyar külkereskedelem a hetvenes évtizedben. Gazdaság, 15. évf. 4. sz. 70─89. o.

Krasznai Zoltán (1983): Multinacionális munkamegosztás. Valóság, 26. évf. 3. sz. 1─11.o.

Krasznai Zoltán─Laki Mihály (1982): A tőkés vállalatokkal való termelési és kereskedelmi együttműködés feltételei és lehetőségei. Külgazdaság, 26. évf. 4. sz. 50─63. o.

KTI (1983) : Javaslat gazdaságunk szervezeti rendszerének átalakítására. MTA Közgazdasátudományi Intézete , Budapest, január (sokszorosítás), 57 o.

Kupa Mihály (1980): Jövedelemelosztás ─ költségvetés─ gazdasági folyamatok. Közgazdasági és Jogi Könyvkiadó, Budapest, 215 o.

Kupa Mihály (1987): Személyi jövedelemadó: elvek és viták. Közgazdasági Szemle, 34. évf. 6. sz. 721─731. o.

Kúti Anna─Móra Mária (1990): Szanálás és felszámolás 1986 után. Közgazdasági Szemle, 37. évf. 6. sz. 701─717. o.

Lackó Mária (1980): Feszültségek felhalmozása és leépítése. Közgazdasági Szemle, 7─8. sz. 923─940. o.

Laki Mihály (1976): Téves üzleti döntések. Közgazdasági Szemle, 23. évf. 11. sz. 1296─1313.o.

Laki Mihály (1979): Új termékek bevezetése és a piaci alkalmazkodás. Közgazdasági és Jogi Könyvkiadó, Budapest, 220 o.

Laki Mihály (1983): Vállalatok megszűnése és összevonása. Közgazdasági és Jogi Könyvkiadó, Budapest, 215. o.

Laki Mihály (1984): Kényszerített innováció. Szociológia , 3─4. sz.-

Laki Mihály (1989): Az új politikai szervezetek a gazdaságpolitikáról és a gazdaságirányításról. Tervgazdasági Fórum , 5. évf. 4. sz. 1─17. o.

Laki Mihály (1993): A posztszocialista állam a vállalatok piacán. Közgazdasági Szemle, 40. évf. 5. sz. 457-464. o.

Laki Mihály (1994): A magánvállalkozások növekedésének esélyei Magyarországon. Külgazdaság, 38. évf. 12. sz. 41─54. o.

Lakitelki Nyilatkozat. Püski Kiadó, Budapest, 1991.

Lakos István─Oblath Gábor (1979): A valutaárfolyam és a külkereskedelmi árszorzó. Külgazdaság, 23. évf. 6. sz. 20─30. o.

Lakos Sándor─Jánka József: A gazdaságirányítás fejlesztése a Magyar Népköztársaságban. Megjelent: Belouszov, R. A.─Kulikov, A. G. (szerk.): A gazdaságirányítás fejlesztése a szocialista országokban. Kossuth Könyvkiadó, Budapest, 135─160. o.

Laky Teréz (1979): Vállalatok alkupozícióban. Gazdaság, 13. évf. 1. sz. 74─91. o.

Laky Teréz (1980): A recentralizáció rejtett mechanizmusai. Valóság, 23. évf. 2. sz. 31─41. o.

Laky Teréz (1984): Mítoszok és valóság. Valóság, 27. évf. 1. sz. 1─17. o.

Lange, O. (1938): On the economic theory of socialism. Megjelent: Lange, O.─Taylor, F. (szerk.): On the Economic Theory of Socialism. University of Minneasota Press, Minneapolis. A tanulmány hozzáférhető még: Nove, A.─Nuti, M. (szerk.): Socialist Economics. Penguin Modern Economics Readings, Hammondsworth─New York stb. 1976, 92─110. o. és Bornstein, M. (szerk.): Comparative Economic Systems. Models and Cases. Irwin Co, Burr Ridge (Illinois)─Boston─Sidney, 1994. 7. kiadás, 280─289. o.

Lányi Kamilla (1979): Vállalatok, piacok, versenyhelyzet. Külgazdaság, 23. évf. 10. sz. 26─37. o.

Lányi Kamilla (1982): A vállalkozás problémája gazdaságunkban. Külgazdaság, 26. évf. 1. sz. 3─11. o.

Lányi Kamilla (1984): A gazdaságos növekedés és export korlátai a magyar mezőgazdaságban. Külgazdaság, 28. évf. 8. sz. 11─20. o.

Lányi Kamilla (1985): Magyar mezőgazdaság: exportfölösleg vagy fölös növekedés? Külgazdaság, 29. évf. 3. sz. 3─16. o.

Lányi Kamilla (1988): Vállalati viselkedés a nyolcvanas években: hiedelmek és valóság. Külgazdaság, 32. évf. (2─3). sz. 425-435. o.

Lányi Kamilla (1990): Veszélyes-e dollárban kereskedni a Szovjetunióval? I─II. rész. Külgazdaság, 34. évf. 6. sz. 4─15. o. és 7. sz. 45─57. o.

Lányi Kamilla (1994/1995): Alkalmazkodás és gazdasági visszaesés Magyarországon és más országokban. Társadalmi Szemle, 49. évf. 12. sz. és 50. évf. 1. sz. 3─20. o.

Lányi Kamilla (1996): Szociális piacgazdaság ─ nálunk, most? 2000 , 8. évf. 4. sz. 8─17. o.

Lányi Kamilla─Szabó Judit (szerk.) (1993): A nyitás gazdaságpolitikája ─ importliberalizálási tapasztalatok. MTA Közgazdaságtudományi Intézete─Kopint-Datorg Konjunktúra Kutatási Alapítvány, Budapest, 478 o.

László Csaba (1994): Tépett vitorlák. Az államháztartás közgazdasági és jogi szempontból. Aula Kiadó, Budapest, 365 o.

Lengyel László (1985): Koncepció és kritika. Valóság, 28. évf. 9. sz. 102─111. o.

Lengyel László (1987): Adalékok a Fordulat és reform történetéhez. Medvetánc , 2. sz. melléklete, 131─164. o.

Lengyel László (1989): Végkifejlet. Közgazdasági és Jogi Könyvkiadó, Budapest, 317. o.

Lengyel László (szerk.) (1988): A tulajdon reformja. Pénzügykutatási Intézet─Soros Alapítvány, Budapest, 148 o.

Lengyel László (1997): Azt adja a világ, amit belelát a kiváncsiság. Kritika , 2. sz. 18─20. o.

Liska Tibor (1988): Ökonosztát . Közgazdasági és Jogi Könyvkiadó, Budapest, 320 o.

Liska Tibor (1990): Antioroszlán. Képzőművészeti Kiadó, Budapest, 220 o.

Major Iván (1991): Credibility and shock therapy in economic transformation: the Hungarian case. Communist Economies and Economic Transformation, 3. évf. 4. sz. 439─454. o.

Major Iván (1993): Privatisation in Eastern Europe: a Critical Approach. Edward Elgar Publishing Co., Aldershot (Anglia) ─ Brookfield (Egyesült Államok).

Major Iván (1994): A hiteljegytől a Kisbefektetői Részvényvásárlási Programig. Külgazdaság, 38. évf. 3. sz. 40─51. o.

Major Iván─Mihályi Péter (1994): Privatizáció: hogyan tovább? Közgazdasági Szemle, 41. évf. 3.sz. 214-228. o.

Mandel Miklós (1987): A struktúrapolitika válaszúton. Közgazdasági Szemle, 34. évf. 9. sz. 1017─1026. o.

Mandel Miklós─Szombathelyi Ferenc (1995): Van-e a monetarizmusnak alternatívája? Társadalmi Szemle, 50. évf. 4. sz. 32─39. o.

Marer, P. (1995): Magyarország útja 1988─1994 között: politikai gazdaságtani számvetés. Külgazdaság, 39. évf. 5. sz. 4─27. o.

Matolcsy György (1984): Adós, hitelező, bíróság és állam új típusú együttműködése a felszámolási eljárásokban. A Gazdaságirányítási Konzultatív Bizottság számára készült anyag, október (sokszorosítás), Budapest.

Matolcsy György (1990): A spontán tulajdonreform védelmében. Külgazdaság, 34. évf. 3. sz. 38-60. o.

Matolcsy György (1996): Milyen gazdaságpolitikával integrálódhatunk az Európai Unióba? Valóság, 39. évf. 8. sz. 21─35. o.

Matolcsy György (szerk.) (1997): Helybenjárás és szabadesés. Társadalmi Szemle, 52. évf. 3. sz. 3─16. o.

Mátyás Antal (1991): A makroökonómiai fejlődés a monetarista és a neokeynesiánus közgazdák közötti vitában. Közgazdasági Szemle, 38. évf. 11. sz. 1072─1097. o.

Mellár Tamás (1991): Van másik út! A kínálatösztönzés lehetőségei. Közgazdasági Szemle, 38. évf. 10. sz. 993─1008. o.

Mellár Tamás (1994): Stabilizációs politika Magyarországon (1990─93). Aula , 16. évf. 5. sz. 140─164. o.

Mellár Tamás─Veress József (1994): A magyarországi transzformáció gazdaságpolitikai dilemmái. Megjelent: Veress József (szerk.): A gazdaságpolitika változó súlypontjai. Akadémiai Kiadó, Budapest, 75─95. o.

Mihályi Péter (1992): Fosztogatás ─ osztogatás ─ fosztogatás. Közgazdasági Szemle, 39. évf. 11. sz. 1001─1017. o.

Mihályi Péter (1994): Common patterns and particularities of privatization: a progress report on transition economies. Acta Oeconomica , 46. évf. 1─2. sz. 3─12. o.

Mizsei Kálmán (1987): Modellértékű-e a magyar gazdasági mechanizmus? Közgazdasági Szemle, 34. évf. 10. sz. 1230─1238. o.

Mizsei Kálmán (1990): Lengyelországi válságok, reformpótlékok és reformok. Közgazdasági és Jogi Könyvkiadó, Budapest, 351 o.

Mizsei Kálmán (1993): Hungary ─ gradualism needs a strategy. Megjelent: Portes, R. (szerk.): Economic Transformation in Central Europe. A Gazdaságpolitikai Kutatóközpont (CEPR) és az EU Bizottság közös kiadása, London, 131─185. o.

Mohácsi Kálmán (1996): A vállalati magatartás változása az élelmiszer-gazdaságban. Külgazdaság, 40. évf. 4. sz. 50─61. o.

Móra Mária (1991): Az állami vállalatok (ál)privatizációja. Közgazdasági Szemle, 38. évf. 6. sz. 565─584. o.

Nagy Aladár (1986): A vagyonérdekeltség néhány kérdéséről. Közgazdasági Szemle, 33. évf. 7─8. sz. 938─943. o.

Nagy András (1986): Nyitni kék! Közgazdasági Szemle, 33. évf. 12. sz. 1489─1504. o.

Nagy András (1988): Miért nem megy? Valóság, 31. évf. 2. sz. 23─37. o.

Nagy András (1989a): Külkereskedelmi orientációváltást! Közgazdasági Szemle, 36. évf. 9. sz. 1033─1046. o.

Nagy András (1989b): A devizagazdálkodás monopóliuma és liberalizálása. Gazdaság, 23. évf. 4. sz. 44-71. o.

Nagy András (1990): Részérdekek az összeomlásban és a felemelkedésben. Közgazdasági Szemle, 37. évf. 9. sz. 1012─1024. o.

Nagy András (1993):Átmenet? Honnan hová? Valóság, 36. évf. 9. sz. 1─18. o.

Nagy András (1996): A déja vu-től a what's new?-ig. Közgazdasági Szemle, 43. évf. 4. sz. 335-342. o.

Náray Péter (1987): A külkereskedelem szervezeti és intézményi reformja. Külgazdaság, 31. évf. 11. sz. 3─18. o.

Neményi Judit (1994): A strukturális változások kezelése az átmenet gazdaságának ökonometriai modelljében. Közgazdasági Szemle, 41. évf. 11. sz. 967─990. o.

Newbery, D. (1991): A privatizáció helye a magyar reformlépések sorában. Külgazdaság, 35. évf. 2. sz. 4─16. o.

Nove, A. (1988): A megvalósítható szocializmus. Közgazdasági és Jogi Könyvkiadó, Budapest.

Nyers Rezső (1982): Politikai fejlődés és gazdasági reform összefüggése Magyarországon. Külgazdaság, 26. évf. 8. sz. 3─16. o.

Nyers Rezső─Nagy Tamás (szerk.) (1973): Az ötödik ötéves terv gazdaságirányítási feladatainak elemzése. Az új irányítási rendszer eddigi tapasztalatai. Az MSZMP KB gazdaságpolitikai osztályának kiadása, Budapest, 597 o.

Nyers Rezső─Tardos Márton (1979): Milyen gazdaságfejlesztési stratégiát válasszunk? Gazdaság, 13. évf. 1. sz. 5─15. o.

Nyers Rezső─Tardos Márton (1981): Vállalatok a gazdasági reform előtt és után. Valóság, 24. évf. 3. sz. 9─19. o.

Nyers Rezső─Tardos Márton (1984): A gazdasági konszolidáció szükségessége és a fejlődés lehetőségei. Gazdaság, 18. évf. 1. sz. 25-43. o.

Oblath Gábor (1980). A magyar árfolyam-politika alternatívái. Külgazdaság, 24. évf. 10. sz. 12─27. o.

Oblath Gábor (1988): Az árfolyam-politika helye a reformcsomagban. Külgazdaság, 32. évf. (2─3). sz. 255-265. o.

Oblath Gábor (1991a): A magyarországi importliberalizálás korlátai, sikerei és kérdőjelei. Külgazdaság, 35. évf. 5. sz. 4─13. o.

Oblath Gábor (1991b): Forintkonvertibilitás és „európaiság”. Európa Fórum, 1. évf. 4. sz. 110─120. o.

Oblath Gábor (1995): A költségvetési deficit makrogazdasági hatása Magyarországon. Külgazdaság, 39. évf. 7─8. sz. 22─33. o.

Palánkai Tibor (1995): Az európai integráció gazdaságtana. Aula Kiadó, Budapest, 447 o.

Palkovits Rezső (1984): A bankrendszer fejlesztése. Megjelent: Pulai Miklós─Vissi Ferenc (szerk).: Gazdaságirányítás, 1985. Közgazdasági és Jogi Könyvkiadó, Budapest, 131─138. o.

Pártállásfoglalás (1984): Az MSZMP KB 1984. április 17-i állásfoglalása a gazdaságirányítási rendszer továbbfejlesztésének feladatairól. Közgazdasági Szemle, 31. évf. 7─8. sz. 786─796. o.

Pásztor Sára (1983): A külgazdaság és a fejlesztéspolitika kapcsolata. Közgazdasági és Jogi Könyvkiadó, Budapest, 263 o.

Pénzügyminisztérium (1994): Az államháztartási reform kulcsa: hol a kincstár kulcsa? ─ (dokumentum). Magyar Hírlap , szeptember 30.

Pete Péter (1984): Verseny a külkereskedelemben. Külgazdaság, 28. évf. 9. sz. 37─51. o.

Pete Péter (1996): Bevezetés a monetáris makroökonómiába. Osiris Kiadó, Budapest, 179 o.

Pető Iván─Szakács Sándor (1985): A hazai gazdaság négy évtizedének története (1945─1985), I . Közgazdasági és Jogi Könyvkiadó, Budapest, 746 o.

Petschnig Mária Zita (1994): Örökségtől örökségig. Századvég Kiadó, Budapest, 300 o.

Pulai Miklós─Vissi Ferenc (1984): Munka közben. Társadalmi Szemle, 39. évf. 7─8. sz. 27-39. o.

Pulai Miklós─Vissi Ferenc (szerk.) (1984): Gazdaságirányítás, 1985. Közgazdasági és Jogi Könyvkiadó, Budapest, 180 o.

Rába András (1984): Korlátozás és alkalmazkodás. Gazdaság, 18. évf. 1. sz. 44─61. o.

Rabár Ferenc (1992): The loneliness of the tightrope-walker. Aula, 14. évf. 1. sz. 124─129. o.

Rácz László (1980): Az új árrendszer. Közgazdasági Szemle, 27. évf. 2. sz. 129─141. o.

Rácz Margit (1982): A KGST gazdasági szervezetei és a vállalatközi együttműködés. Közgazdasági és Jogi Könyvkiadó, Budapest. 173 o.

Rácz Margit─Richter Sándor (1987): A magyar─szovjet gazdasági kapcsolatok néhány kérdése. Közgazdasági Szemle, 34. évf. 11. sz. 1302─1323. o.

Révész Gábor (1978): Iparunk vállalat- és üzemnagyság szerinti szerkezete. Gazdaság, 12. évf. 3. sz. 55-74. o.

Révész Gábor (1985): Gazdaságunk közvetlenül piaci szektorának kiterjedéséről. Gazdaság, 19. évf. 4. sz.

Révész Gábor (1988): A gazdasági reform eltorzulásának folyamata. Közgazdasági Szemle, 33. évf. 6. sz.

Révész Tamás─Zalai Ernő (1992): Adók és támogatások az átalakuló magyar gazdaságban. Aula, 14. évf. 2. sz. 30─54. o.

Richet, X. (1981): Is there a Hungarian model of planning? Megjelent: Hare, P.─Radice, H.─Swain, N. (szerk.): Hungary ─ a Decade of Economic Reform. Allen and Unwin, London, 23─40. o.

Richet, X. (1989): The Hungarian Model of Planning. Cambridge University Press, Cambridge─New York, 260 o.

Richter Sándor (1989): Kereskedelem a Szovjetunióval: az osztrák, finn, jugoszláv és a magyar tapasztalatok összehasonlítása, I-II. rész. Külgazdaság, 33. évf. 11. sz. 3─15. o. és 12. sz. 22─34. o.

Riecke Werner (1985): Az árfolyampolitika elméleti kerete. Külgazdaság, 29. évf. 3. sz. 17-37. o.

Riecke Werner─Szalkai István─Száz János (1985): Árfolyamelméletek és pénzügypolitika. Közgazdasági és Jogi Könyvkiadó, Budapest, 299 o.

Román Zoltán (1980): Iparpolitikánk ma és holnap. Megjelent: Román Zoltán (szerk.): Iparfejlesztés és iparpolitika. Közgazdasági és Jogi Könyvkiadó, Budapest, 141─171. o.

Romány Pál (1992): Föld, ember, falu. Valóság, 35. évf. 6. sz. 11─23. o.

Salgó István (1989): Külkereskedelmi vállalat ─ külkereskedelmi szervezet. Közgazdasági és Jogi Könyvkiadó, Budapest, 232 o.

Sárközy Tamás (1973): Indirekt gazdaságirányítás, vállalati árutermelés és a tulajdonjog . Akadémiai Kiadó, Budapest, 339 o.

Sárközy Tamás (1979): A gazdaságirányítás és a vállalatok. Kossuth Könyvkiadó, Budapest, 173 o.

Sárközy Tamás (1981): A népgazdaság intézményrendszerének távlati fejlesztése, különös tekintettel a központi gazdaságirányítás szervezetére. Közgazdasági Szemle, 28. évf. 1. sz. 16─33. o.

Sárközy Tamás (1982): A tulajdonosi szervezet kérdései. Gazdaság, 16. évf. 3. sz. 59─87. o.

Sárközy Tamás (1986): Egy gazdasági szervezeti reform sodrában. Magvető Könyvkiadó, Budapest, 431 o.

Sárközy Tamás (1987): Gazdaságpolitika ─ szervezetrendszer ─ jogpolitika. Kossuth Könyvkiadó, Budapest, 230 o.

Sárközy Tamás (1993): A privatizáció joga Magyarországon (1989─1993). Akadémiai Kiadó Budapest (az Unió Kiadónál 1991-ben megjelent hasonló tárgyú mű átdolgozott változata), 198 o.

Sárközy Tamás (1994): Javaslat a piacgazdaságot szolgáló modern kormányzás felépítésére. MTA Állam- és Jogtudományi Intézete─Közgazdasági és Jogi Könyvkiadó, Budapest, 152. o.

Schweitzer Iván (1980): A vállalatszervezet és a gazdasági mechanizmus néhány összefüggése. Gazdaság, 14. évf. 2. sz.

Schweitzer Iván (1982): A vállalatnagyság. Közgazdasági és Jogi Könyvkiadó, Budapest, 147 o.

Semjén András (1996): A gazdasági átmenet költségvetési problémái Magyarországon, I-II. rész. Külgazdaság, 40. évf. 1. sz. 31─44. o. és 2. sz. 37─53. o.

Sik Endre (1996): Egy ló-öszvér a lovakról és a szamarakról. Közgazdasági Szemle, 43. évf. 7─8. sz. 704─724. o.

<211>ik, O. (1968): A szocialista áruviszonyok. Kossuth Könyvkiadó─Közgazdasági és Jogi Könyvkiadó, Budapest, 422 o.

Síklaky István (szerk.) (1985): Koncepció és kritika. Magvető Könyvkiadó, Budapest, 387 o.

Simán Miklós─Varga György (1976): Adalékok a termelési szerkezet átalakításának szelektív módszeréhez. Gazdaság, 10. évf. 2. sz. 7─23. o.

Simon András (1988): Miért nincs kapcsolat az export jövedelmezősége és volumene között? Külgazdaság, 32. évf. 5. sz. 13─18. o.

Simon András (1992): Privatizációs stratégiák makroökonómiája. Közgazdasági Szemle, 39. évf. 98. sz. 815-823. o.

Simonovits András (1987): A stop-go beruházási ciklus. Közgazdasági Szemle, 34. évf. 9. sz. 1027─1034. o.

Simonovits András (1994): Korosztályok közti különbségek és optimális nyugdíjrendszerek. Megjelent: Madarász Aladár─Szabó Judit (szerk.): Miért hagytuk, hogy így legyen? MTA Közgazdaságtudományi Intézete─Közgazdasági és Jogi Könyvkiadó, Budapest, 66─84. o.

Simonovits András (1996): A magyar matematikai közgazdaságtan múltja, jelene és jövője. Közgazdasági Szemle, 43. évf. 4.sz. 350─355. o.

Sipos Aladár─Halmai Péter (1988). Válaszúton az agrárpolitika. Közgazdasági és Jogi Könyvkiadó, Budapest, 305 o.

Sipos Aladár─Halmai Péter (1993): Jelenkori agrárproblémák. Magyar Tudomány , új folyam, 38. évf. 2. sz. 121─135. o.

Sipos Aladár─Tardos Márton (1986): Gazdaságirányítás és szervezeti rendszer a reform második évtizedének végén. Gazdaság, 20. évf. 3. sz. 5─29. o.

Sivák József (1987): Illúzióvesztés vagy lépésváltás a modellezésben? Tervgazdasági Fórum , 3. évf. 2. sz. 58─62. o.

Somfai Gábor (1982): Versenyárrendszerünk gyakorlati problémái. Közgazdasági Szemle, 29. évf. 2. sz. 189─195. o.

Somogyi László─Török Ádám (1993): Property rights, competition policy and privatisation in the transition from socialism to market economy. Megjelent: Somogyi László (szerk.): The Political Economy of the Transition Process in Eastern Europe. Edward Elgar, Aldershot (Anglia) ─ Brookfiled (Egyesült Államok), 208─226. o.

Soós Károly Attila (1979): Beruházási rendszerünk néhány általános problémája. Közgazdasági Szemle, 26. évf. 7─8. sz. 795─811. o.

Soós Károly Attila (1986): Terv, kampány, pénz. A Kossuth Könyvkiadó─Közgazdasági és Jogi Könyvkiadó közös kiadása, Budapest, 533 o.

Stabilizáció és konvertibilitás. I─II. rész. Pénzügyi Szemle, 35. évf. 6. sz. 447-469. és 7. sz. 511─587. o.

Such György─Tóth István János (1989): A magyar közgazdaságtudomány a Közgazdasági Szemle tudománymetriai vizsgálatának tükrében. Közgazdasági Szemle, 36. évf. 10. sz. 1163─1241. o.

Swain, N. (1992): Hungary ─ the Rise and Fall of Feasible Socialism. Verso, London─New York, 264 o.

Szabó Béla (1977): Vállalati adózás, nyereségelvonás. Valóság, 20. évf. 8. sz. 91─95. o.

Szabó Kálmán (1967): A szocialista gazdaságirányítási rendszer. Megjelent: Berei Andor (szerk.): A szocializmus politikai gazdaságtana. Kossuth Könyvkiadó. Budapest.

Szabó Kálmán (1985): Vagyonérdekeltség és gazdasági mechanizmus. Közgazdasági Szemle, 32. évf. 12. sz.

Szabó Kálmán (szerk.) (1987): Tőkevagyon-érdekeltség és a marxi gazdaságelméleti örökség. Megjelent: Szabó Kálmán (szerk.): Vagyonérdekeltség ─ reform. Közgazdasági és Jogi Könyvkiadó, Budapest, 215─242. o.

Szabó Katalin (1989): A „lágyuló” gazdaság. Közgazdasági és Jogi Könyvkiadó, Budapest, 191 o.

Szabó Márton (1989): Az élelmiszeripar problémái és a megoldás lehetőségei. Megjelent: Csendes Béla (szerk.): Új agrárpolitika. Mezőgazdasági Kiadó, Budapest, 171─197. o.

Szalai Erzsébet (1981): Kiemelt vállalat, beruházás, érdek. Akadémiai Kiadó, Budapest.

Szalai Erzsébet (1989): Gazdasági mechanizmus, reformtörekvések és nagyvállalati érdek. Közgazdasági és Jogi Könyvkiadó, Budapest, 397. o.

Szalai Erzsébet (1992): Perpetuum mobile? Valóság, 35. évf. 4. sz. 1─24. o.

Szalai Erzsébet (1997): A bűnbakképzés anatómiája. Mozgó Világ , 23. évf. 1. sz. 73─77. o.

Szalkai István (1980): A valutaleértékelés szerepe a fizetési mérlegek kiegyensúlyozásában. Külgazdaság, 24. évf. 7. sz. 39─49. o.

Szamuely László (1977): Az első szocialista gazdasági mechanizmusok. Közgazdasági és Jogi Könyvkiadó, Budapest.

Szamuely László (1987): Szocializmus, modernizáció és reform Magyarországon, I─II. rész. Világosság , 27. évf. 4. és 5. sz.

Szamuely László (1994): Kifelé az államszocializmusból: merre és hogyan? Holmi , 6. évf. 3. sz. 429─443. o.

Szamuely László (1996): A közép- és kelet-európai átalakulás társadalmi költségei. Gazdaság, új folyam, 5. évf. 1. sz.

Szamuely László (szerk.) (1986): A magyar közgazdasági gondolat fejlődése (1954─1978). Közgazdasági és Jogi Könyvkiadó, Budapest, 597 o.

Szamuely László (szerk.) (1989): A világgazdasági nyitás: gazdaságpolitikai fordulat és intézményi reform. Közgazdasági és Jogi Könyvkiadó, Budapest, 103 o.

Szanyi Miklós (1993): Mi is történt? Közgazdasági Szemle, 40. évf. 2. sz. 180─ 194. o.

Szanyi Miklós (1994): Magyar iparvállalatok alkalmazkodási törekvései az átalakulási válság során. Közgazdasági Szemle, 41. évf. 11. sz. 1036─1050. o.

Szatmári Tamás─Muskovics István (1984). Feldolgozóiparunk a nemzetközi együttműködés tükrében. OT Tervgazdasági Intézet, Budapest, június, (sokszorosítás) 231 o.

Száz János (1989): Hitel, pénz, tőke. Közgazdasági és Jogi Könyvkiadó, Budapest, 249 o.

Szegő Andrea (1983): Érdek és gazdasági intézményrendszer. Valóság, 26. évf. 6. sz. 22─36. o.

Szegvári Iván (1988a): A gazdaságpolitika eredménytelen küzdelme a Külgazdasági egyensúlyhiánnyal (1979─1986), I─II. rész. Külgazdaság, 32. évf. 10. sz. 3─19. o. és 11. sz. 3-20. o.

Szegvári Iván (1988b): Nyitottság, nyitás, átmenet. Közgazdasági Szemle, 34. évf. 1. sz. 81─94. o.

Székely P. István─Newbery, D. (szerk) (1993): Hungary ─ an Economy in Transition. Cambridge─New York: Cambridge University Press, 360 o.

Tarafás Imre (1981): A gazdaságpolitikai koncepció és az árfolyam-politika. Közgazdasági Szemle, 28. évf. 7─8. sz. 913─926. o.

Tarafás Imre (1994): Monetáris politika, árfolyampolitika-perspektívában. Külgazdaság, 38. évf. 10. sz. 4─12. o.

Tardos Márton (1972): A gazdasági verseny problémái korunkban. Közgazdasági Szemle, 28. évf. 7─8.szám.

Tardos Márton (1975): Világgazdasági változások és a magyar gazdaság. Gazdaság, 9. évf. 4. sz. 7─19. o.

Tardos Márton (1980a): Műszaki ismeretek átvétele a fejlett ipari országokból. Külgazdaság, 24. évf. 3. sz. 3─17. o.

Tardos Márton (1980b): Külgazdasági alternatívák. Külgazdaság, 24. évf. 12. sz. 3─20. o.

Tardos Márton (1981): Gondolatok a pénz szerepéről. Gazdaság, 15. évf. 1. sz. 58─74. o.

Tardos Márton (1982): Program a gazdaságirányítás és a szervezeti rendszer fejlesztésére. Közgazdasági Szemle, 29. évf. 6. sz. 715─729. o.

Tardos Márton (1985): A szabályozott piac kialakításának feltételei. Közgazdasági Szemle, 32. évf. 3. sz. 3─11. o.

Tardos Márton (1987): Vállalati tulajdon, vagyonérdekeltség, tőkepiac. Külgazdaság, 31. évf. 3. sz. 3─11. o.

Tardos Márton (1988): A gazdasági szervezetek és a tulajdon. Gazdaság, 22. évf. 3. sz. 7─21. o.

Tardos Márton (szerk.) (1980): Vállalati magatartás─vállalati környezet. Közgazdasági és Jogi Könyvkiadó, Budapest, 490 o.

Tézisek... (1988): Tézisek a gazdasági reformkoncepciót kidolgozó munkabizottságok számára (kormányzati dokumentum). Figyelő, 32. évf. 49. sz.

Timár Mátyás─Tenner György (szerk.) (1989): A forint konvertibilitásáról. Közgazdasági és Jogi Könyvkiadó, Budapest.

Tóth István János (1991): A spontán privatizáció mint kormányzati politika. Külgazdaság, 35. évf. 9. sz. 35─52. o.

Tömpe István (1979): Struktúraalakító beruházási döntések. Közgazdasági és Jogi Könyvkiadó, Budapest, 328 o.

Tömpe István (1992): Hittük, amit hittünk, történt, amit tapasztaltunk. Figyelő, 35. évf. 27. sz.

Török Ádám (1986): Komparativ előnyök. Nemzetközi példák, hazai tapasztalatok. Közgazdasági és Jogi Könyvkiadó, Budapest, 226 o.

Török Ádám (1988): Konszolidációs gazdaságpolitikák nemzetközi tapasztalatai. Közgazdasági Szemle, 35. évf. 5. sz. 549─564. o.

Török Ádám (1992): A tulajdonjogok közgazdaságtana és a versenypolitika. Közgazdasági Szemle, 39. évf. 6. sz. 550─564. o.

Török Ádám (1993): Vállalati magatartási minták az átmeneti gazdaságban. Közgazdasági Szemle, 40 évf. 3. sz. 228-242. o.

Török Ádám (1994): Stratégia-e a vállalati sodródás? Közgazdasági Szemle, 41. évf. 10. sz. 878-889. o.

Török Ádám (1996): Piacműködés és iparvédelem. A Jannus Pannonius Egyetemi Kiadó kiadása, Pécs, 181 o.

Török Gábor (1985): Csőd és felszámolás. Jogtudományi Közlöny , 119. évf. 6. sz.

Varga György (1977): Vállalati nagyság és rugalmas alkalmazkodás. Gazdaság, 11. évf. 2. sz. 51─64. o.

Varga György (1982): Vezetés és vállalkozás ─ reformlépések a vállalati rendszerben. Külgazdaság, 26. évf. 9. szá, 3─14. o.

Varga Gyula (1993): A mezőgazdaság és a szövetkezetek átalakulása. Társadalmi Szemle, 48. évf. 4. sz. 32─41. o.

Várhegyi Éva (1995a): Bankok versenyben. Pénzügykutató Rt., Budapest, 191 o.

Várhegyi Éva (1995b): Kincstári optimizmus. Figyelő, 39. évf. 30. sz.

Veress József (1986): A veszélyhelyzetbe került vállalatok és a gazdaságirányítás. Közgazdasági és Jogi Könyvkiadó, Budapest, 208 o.

Veress József (1991): Adalékok a gazdasági és a gazdaságpolitikai válság leküzdéséhez. Aula, 13. évf. 1. sz. 37-45. o.

Veress József (szerk.) (1993): Gazdaságpolitika ─ IV. A rendszerváltás gazdaságpolitikája. Aula Kiadó, Budapest, 130 o.

Vértes András (1992): A rózsaszín bumeráng. Társadalmi Szemle, 47. évf. 2. sz. 3─13. o.

Vértes András─Kardos Péter (1990): Körforgás. Külgazdaság, 34. évf. 5. sz. 30─37. o.

Vince Péter (1986): A vállalati szervezet decentralizálásának dilemmái. Gazdaság, 20. évf. 4. sz. 4-20. o.

Vince Péter (1996): Privatizáció közben és szabályozás után. Külgazdaság, 40. évf. 11. sz. 4─20. o.

Vincze János (1993): Evolúció és közgazdasági elmélet. Közgazdasági Szemle, 40. évf. 3. sz. 1─17. o.

Vincze János (1996): Van-e magyar út az elméleti közgazdaságtanban? Közgazdasági Szemle, 43. évf. 4. sz. 331─335. o.

Vissi Ferenc (1988): A verseny és a piac gazdaságpolitikai kérdései. Tervgazdasági Fórum, 4. évf. 2. sz. 9─22. o.

Voszka Éva (1984): Érdek és kölcsönös függőség. Közgazdasági és Jogi Könyvkiadó, Budapest.

Voszka Éva (1988): Reform és átszervezés a nyolcvanas években. Közgazdasági és Jogi Könyvkiadó, Budapest, 383 o.

Voszka Éva (1990): Hármasút. A Pénzügykutató Rt. kiadása, Budapest, 227 o.

Voszka Éva (1991a): Homályból homályba. Társadalmi Szemle, 46. évf. 5. sz. 3─12. o.

Voszka Éva (1991b): A „spontaneitástól” a „központosításig” ─ és tovább. Külgazdaság, 35. évf. 9. sz. 19─34. o.

Voszka Éva (1992): Az ellenkezője sem igaz: a központosítás és a decentralizáció szineváltozásai. Külgazdaság, 36. évf. 6. sz. 4─15. o.

Voszka Éva (1995): Az agyaglábakon álló óriás. A Pénzügykutató Rt. kiadása, Budapest, 240 o.

Voszka Éva (1996): A tulajdonosváltás felemás sikeréve. Közgazdasági Szemle, 43. évf. 5. sz. 385─419. o.

Wagener, H. J. (szerk.) (1998): The History of East European Economic Thought in the Postwar Period. Routledge, London, 400 o.

Wiesel Iván─Wilcsek Jenő (1978): A monetáris rendszer fejlődése és a konvertibilitás. Kossuth Könyvkiadó, Budapest, 278 o.

Zalai Ernő (1988): Munkaérték és sajátérték. Akadémiai Kiadó, Budapest, 212 o.

Zalai Ernő (1989): Bevezetés a matematikai közgazdaságtanba. Közgazdasági és Jogi Könyvkiadó, Budapest, 389 o.

sz. 3─12. o.