A vállalkozók többsége, mint láttuk, nem tagja, még kevésbé aktivistája a régi és az új érdekvédelmi szervezeteknek. „A munkához szükséges információk, tanácsok és támogatás jelentős részét barátoktól, ismerősöktől kapják a megkérdezettek.” (Czakó–Vajda [1993] 19. o.) A korábban kiépült kapcsolati hálók, valamint a hálókra épülő új informális, vagy laza formális szerveződések 1989 után is fontos szerepet töltenek be a tudás- és az in formációközvetítés szétesett rendszereinek a pótlásá ban, a piaci együttműködésben. Az ilyenfajta kooperáció is versenyeszköz, hiszen csökkenti a vállalkozók kockázatát, javítja túlélési esélyeiket.

A legegyszerűbb eset az egymás figyelésén alapuló hallgatólagos együttműködés: „Az igazság az, hogy nincsenek pontos információink egymásról. Egyszer kezdeményeztem, hogy időnként összeülhetne a szakma, és megbeszélhetnénk az árainkat több szempontból is. Egyrészt azért, mert az sem jó, ha valaki túlságosan aláígér a többieknek, az tisztességtelen piaci magatartás. Hát az úgy működik, hogy megpróbáljuk egymás árait kitalálni, mert nemigen van lehetőség megbeszélésre, nem jött össze eddig.” (Interjúrészlet, készült 1994-ben egy magánfogorvossal. A vállalkozás kezdő éve: 1990.)

Más piacokon működik az árkartell, folyik az árak egyeztetése : „Alig több mint vegetációs üzemek vagyunk, tehát közel azonos árréssel dolgozunk. És általában ezeket meg is beszéljük. Hogyha valaki elmegy valahova, akkor ugyanazokat az árakat fogja találni. Nyilván vannak kirívó esetek, de nem azok a jellemzők. Feltűnnek, üstökösszerűek, aztán el is tűnnek.” (Interjúrészlet, készült 1994-ben egy műszerész kisiparossal. A vállalkozás kezdő éve: nem ismert.)

Az árak egyeztetése vagy a rossz adósokról, a megbízhatatlan szállítókról, a munkára jelentkezőkről szerzett információk cseréje csökkenti az üzleti kockázatot, de nem mindig kellő mértékben. Az informális kapcsolatokat ezért váltják fel, egészítik ki a vállalkozók legális szerveződései, szervezetei. A vállalkozók pénzpiaci pozícióját javítaná, ha a már működő vállalkozói érdekvédelmi szervezet tagjai „ki kevesebbet, ki többet – tízezer, ötezer forintot – betenne, és létrehoznának egy alapot, és annak a kereskedőtársnak, aki netán meg van szorulva, a saját pénzéből hitelt nyújtanánk és ezáltal tudnánk, hogy ő dolgozik. Mert mivel tagunk, ismerjük őt, nyilván nyugodt szívvel odaadnánk, mert ismerjük a tevékenységét.” (Interjúrészlet, készült 1994-ben a vállalkozók egy csoportjával egy kisvárosban.) Míg itt egy pénzalap létrehozása a cél, máshol a helyi önkormányzat által szervezett vállalkozói klub rendszeres, ám kötetlen információcserét biztosít a résztvevőknek: „minden vasárnap reggel, mondjuk 10 és 12 óra között valahol üljünk le, beszélgessünk egymással, és mondjuk el az információkat, lehetőségeket egymásnak. Én tudom, hogy mennyi minden múlik a személyes kapcsolatrendszeren és az innen eredő információkon. A vállalkozók akkor tudnák egymást segíteni, ha megismernék azt, hogy a másik vállalkozó, aki itt él, mivel foglalkozik, mi érdekli, merre akar tovább haladni. Mindenki találkozik olyan lehetőséggel, ami számára esetleg nem jelent sokat, de ismer valakit, akinek viszont ez éppen kapóra jön.” (Interjúrészlet, készült 1993-ban a vállalkozók egy csoportjával egy kisvárosban.)

Máshol már létrejöttek a helyi vagy országos szakmai szervezetek : „Normális verseny van, de teljesen összedolgozunk. Van egy egyesület, ez a város idegenforgalmáért van, a kicsiket összefogtuk, de most már a nagyok is benne vannak ebben az egyesületben. Ez jó arra, hogy minden hónapban kétszer találkozzunk, kicseréljük a gondolatokat.” (Interjúrészlet, készült 1993-ban egy szálloda tulajdonosával. A vállalkozás kezdő éve: 1992.) „Tehát mi akkor negyvenen összefogtunk, és alapítottunk egy úgynevezett Magángyógyszerészek Szövetségét, ami szövetség, nem kamara. A kamarával karöltve szeretnénk dolgozni, de úgy, hogy a saját érdekeinket képviseljük és védjük meg, ha kell. Hát most már több mint kétszáz magángyógyszertár van az országban, sokan vagyunk, évente egyszer ülésezünk, van egy vezérkarunk, és ha valami olyan teendő vagy gond van, akkor levélen, telefonon, telefaxon, körlevéllel érintkezünk egymással. Ez az elnökség, most már kiharcoltuk azt, hogy meghívják a társadalombiztosítási jogszabályváltozásokra, kamarai ülésekre, tehát mindenhova, ahol valószínűleg érdekeltek lehetünk.” (Interjúrészlet, készült 1994-ben egy magángyógyszertár tulajdonosával. A vállalkozás kezdő éve: 1990.)