|
|
|
Kivonat
A nyugdíjpénztár fogalma ma már elválaszthatatlanul hozzátartozik a magyar nyugdíjrendszer fogalmához. Az lehetséges, hogy a nyugdíjpénztári intézmény megálmodói nem pontosan olyan nyugdíjpénztári piacra gondoltak, amilyen mára kialakult, de az tény, hogy egy sok-sok érdekellentéttől és az újdonságokkal szembenálló, természetes bizalmatlanságtól kísért dinamikus folyamat tanúi voltunk az elmúlt években. Ez a tanulmány ennek a folyamatnak a résztvevő-elemző szerző[17] által fontosnak tartott vetületeit tekinti át, azzal a nem titkolt reménnyel, hogy a múlt sajátosságai¬nak megismerésével esetleg a pénztárpiac jövőbeli vezérlése hatékonyabbá is válhat.
Tartalom
A nyugdíjrendszer megváltozása gyakorlatilag minden munkavállalót és munkáltatót közvetlenül érint, ezért kísérte az elmúlt években egyre fokozódó érdeklődés a nyugdíjreformmal összefüggő kérdéseket. A nyugdíjreform fogalmán ugyanakkor sokan csak a társadalombiztosítási rendszer megváltozását értik, de a rendszerszemlélet ennél általánosabb megközelítést követel meg.
A nyugdíj alapértelmezésben a munkában eltöltött évek alatt megszerzett jog alapján élethosszig folyósított rendszeres jövedelem. Szélesebb értelemben véve azonban nyugdíjnak tekinthető minden olyan jövedelem, amely az időskori inaktív életszakaszban a megélhetést biztosítja. Így a nyugdíjrendszer elemeinek tekinthetjük mindazokat az intézményeket, amelyek ezeket a nyugdíjakat szolgáltatja.
A magyarországi nyugdíjreform egyrészt azt jelenti, hogy megváltozik a nyugdíjrendszer alapintézménye, a társadalombiztosítás, másrészt pedig azt, hogy új intézmények alakulnak a társadalombiztosítási nyugdíjakat kiegészítő és helyettesítő nyugdíjak biztosítására. Ezek az új intézmények a nyugdíjra várományos tagok által vagy javára teljesített befizetéseket összegyűjtik, és gondoskodnak az így létrejött pénzalapok szakszerű kezeléséről, majd a nyugdíjjogosultság megszerzése után az összegyűlt tőke terhére nyugdíjat fizetnek.[18]
Ilyen nyugdíjcélú pénzalapok üzemeltetésére létrehozható intézmények a nyugdíjpénztárak, amelyek megjelenésével egy úgynevezett hárompilléres nyugdíjrendszer.[19]alakult ki Magyarországon: az első pillér a társadalombiztosítás által folyósított nyugdíj. A második pillért alkotják a munkabérek arányában megállapított kötelező hozzájárulásokból felépített magánnyugdíjpénztárak által fizetett nyugdíjak. A harmadik pillért az önkéntes elhatározással, a biztosított vagy munkáltatója által önkéntesen fizetett nyugdíjpénztári tagdíjak vagy biztosítási díjak fejében megszerezhető nyugdíjak jelentik.[20]
[17] A szerző aktuárius közgazdász, aki tanácsadóként 28 nyugdíjpénztár alapításában, illetve üzemeltetésének megszervezésében vett részt. Jelenleg is több nyugdíjpénztár aktuárius szaktanácsadója.
Matits Ágnes független tanácsadó, a Nemzetközi Bankárképző témavezetője.
[18] Az összegyűjtött tőke terhére fizetnek nyugdíjat minden úgynevezett tőkefedezeti alapon működő rendszerben. A tőkefedezeti elven működő nyugdíjrendszerek különbözhetnek a szerint, hogyan kerül a szolgáltatás megállapításra. Az egyik eset, amikor a nyugdíjak mértékét kötelezettségnek tekintve, határozzák meg a tőkegyűjtéshez fizetendő díjak vagy járulékok mértékét. Ezek az úgynevezett szolgáltatással meghatározott (defined benefit) rendszerek. A másik eset, amikor a járulékok szintje gyakorlatilag szabadon választható, s a nyugdíjtőke rendelkezésre álló tényleges értéke alapján állapítják meg a szolgáltatást. Ezek az úgynevezett befizetésekkel meghatározott (defined contribution) rendszerek. A magyarországi nyugdíjpénztárak befizetéssel meghatározott rendszerként működnek.
[19] A korábbi egyetlen pillért jelentő társadalombiztosítást történelmileg először a nyugdíjbiztosítások megjelenése alakította át kétpillérűvé, de ezek 1993 előtt csak elenyésző súlyt képviseltek a nyugdíjrendszerben.
[20] A három nyugdíjpillérnek nem minden esetben ez az értelmezése. A nemzetközi szakirodalomban többször találkozunk azzal az értelmezéssel, amikor második pilléren a munkaviszony alapján szerzett nyugdíjat értik – függetlenül attól, hogy a jogosultság önkéntes vagy kötelező járulékok alapján keletkezik –, s a harmadik pillér a biztosított saját, önkéntes elhatározása alapján teljesített megtakarításai alapján megszerzett nyugdíj