A nyugdíjak alakulását a keresetek mellett más tényezők is befolyásolják. Ilyenek például a valorizáció, degresszió, szolgálatiidő-skála és a társadalombiztosítási nyugdíjrendszer egyes szolidáris, szociális elemei (nyugdíjminimum, résznyugdíj stb.). A 6–7. ábrákon a nyugdíj-megállapítás alapjának összetevőit mutatjuk be jövedelemcsoportonkénti bontásban.

A 6. ábra a részleges valorizációval meghatározott tényleges nyugdíjakat , a nyugdíjskála hatását , a degresszió nagyságát szemlélteti, valamint azt az értékcsökkenést mutatja be, amelyet a részleges valorizáció okozott a teljes valorizációhoz képet. Jövedelemnagyság szerint négy jellemző szakaszt különböztethetünk meg attól függően, hogy a nyugdíj-megállapítás alapjául szolgáló átlagjövedelem milyen értéksávban helyezkedik el (7. táblázat).

Az első csoportba tartozik a nyugdíjak 13,4 százaléka. Ezek nagy része minimumos, résznyugdíj, illetve úgynevezett 100 százalékos nyugdíj (az átlagkereset kisebb a nyugdíjminimumnál). A résznyugdíjak kivételével ezek olyan nyugdíjak, amelyek értékei nem függnek a szolgálati időtől, csak az érvényes nyugdíjminimumoktól, illetve az átlagkeresettől. Értékük az általános szabályoktól eltérített megállapítási metodika, azaz az alkalmazott pozitív diszkrimináció következményeként lényegesen előnyösebb a többi jövedelemkategóriákban lévőkhöz képest.

7. ábra. Nyugdíj-megállapítási alapok és saját jogú nyugdíjak teljes valorizáció alkalmazása esetén

*Ahol az y = átlagkereset – 90 000 és z = (61 500+0,1 y )/( y +90 000).

A nyugdíjak jelentős része, mintegy 40 százaléka 20 és 35 ezer forint között mozog. Ezek a nyugdíjak – az ide tartozó kevés számú minimumos nyugdíjtól eltekintve – csupán az átlagkeresettől és a szolgálati időtől függő, degreszsziós elvonástól mentes nyugdíjak, amelyek esetében a nyugdíj/nyugdíjalap arány kereken 12 százalékponttal alacsonyabb az előző csoport átlagánál. A harmadik csoportot a 35 és 50 ezer forintos átlagkereset alapján megállapított nyugdíjak alkotják. Itt lép be a degressziós elvonás (átlagosan 3,5 százalék), de hatása ebben az intervallumban még kicsi, illetve más tényezők révén kompenzálódik. A degresszió értéke 50 ezer forint fölött igen gyorsan növekszik, és a csoportátlag eléri a 19 százalékot. Ennek következtében meglehetősen degresszív nyugdíjrendszer alakul ki a magasabb jövedelemtartományokban. A nyugdíj/nyugdíjalap arány is természetesen itt a legalacsonyabb (átlagosan 63,2 százalék), de a legnagyobb jövedelmi kategóriában – 80 ezer forint fölött – a mutató értéke nem éri el a 55 százalékot sem (9. ábra).

Az 1998-ban érvényes degressziós sávokat, kulcsokat a 8. táblázatban láthatjuk. Ugyanitt feltüntettük a beszámítási hányad alakulását is sávhatáronként. Amint láthatjuk, a degresszió értéke 45-50 ezer forint fölött igen gyorsan növekszik és a 90 ezer forintos értékhatáron túl a nyugdíj-megállapításnál a keresetbeszámítási hányad görbéje olyan hiperbola, amelynek aszimptotája Y = 0,1.

Ezért mindenképpen fel kell tenni azt a kérdést, hogy vajon indokolt-e ilyen magas degressziós elvonás és alacsony plafon szimultán alkalmazása a nyugdíjak megállapításában. A degresszió tervezett megszüntetése előtt egyébként is célszerű átgondolni a magas keresetek kezelésének technikai részleteit. Valószínű, hogy az egyes évek valorizált nettó kereseteinek átlaga helyett csupán az 1988–1992 közötti évek kereseteire kellene külön-külön alkalmazni az akkor érvényes degressziós szabályokat, minthogy 1992 után a plafon már nem teszi lehetővé a magas keresetek figyelembevételét a nyugdíjak megállapításában.

8. ábra. A nyugdíjalapok és nyugdíjátlagok változása teljes valorizáció esetén

A 6. ábra azt az értéktartományt is bemutatja abszolút értékben, amely a teljes valorizáció alkalmazása esetén növelné az átlagkeresetet (lásd a Teljes valorizáció hatása feliratú sávot). Ennek természetesen csak egy meghatározott része épülne be a nyugdíj értékébe. Ez a jövedelemnagyságtól függő nyugdíjnövekmény látható az 7. ábrán a Nyugdíj teljes valorizációval felirat alatt.

A 8. ábrán a nyugdíjalapok és nyugdíjátlagok alakulását 5000 forintos jövedelemkategóriákba csoportosítva vizsgáltuk. A bal oldali ordináta tengely a tényleges és teljes valorizálással kiszámított nyugdíjértékeket mutatja forintban, a jobb oldali tengely viszont a nyugdíjak és alapok teljes valorizáció alkalmazása esetén bekövetkező százalékos növekedését szemlélteti. A 8. ábra valójában azt mutatja, hogy a teljes valorizáció milyen mértékben javította volna 1998-ban a nyugdíjazottak jövedelempozícióit a nyugdíj-megállapítás alapja szerint. Más megfogalmazásban: milyen mértékű értékvesztést okozott 1998-ban az új nyugdíjak értékének meghatározásakor a részleges valorizáció.

1998-ban teljes valorizáció mellett a nyugdíj-megállapítás alapja (degresszió előtt) átlagosan 22 százalékkal lett volna nagyobb. Az átlagtól való minimális eltéréseket lényegében az magyarázza, hogy milyen súllyal szerepelnek az átlagkereset meghatározásában a részleges valorizálásnál az 1993–1996 közötti alacsony keresetek, és ezek között is a valorizálatlan 1995-ös év. Általában azt lehet mondani, hogy ezen évek (vagy egy részük) kimaradása javítja az átlagot. A magyar nyugdíjrendszer egyik anomáliája: járulékkal lefedett hosszabb-rövidebb idejű munkaviszony eltitkolása, illetve figyelmen kívül hagyása megnövelheti az induló nyugdíj értékét.

Egészen másként alakul a nyugdíjak értékének növekménye jövedelemkategóriánként. Itt is négy nagyon eltérő jellegű csoportot különböztethetünk meg (8. ábra). A döntően rész- és rokkant, illetve az úgynevezett százszázalékos nyugdíjakat tartalmazó, 10 ezer forint alatti átlagjövedelemhez megállapított nyugdíjak növekedése közel azonos mértékű a nyugdíjalapok növekedésével, s ezt közelíti a 20-30 ezer forint átlagjövedelem alapján megállapított nyugdíjak értékének változása is. A 10-20 ezer forint között a nyugdíjminimumok , 30 ezer forint jövedelemhatár fölött pedig a gyorsan növekvő degressziós jövedelemelvonás fogja vissza igen nagy mértékben a nyugdíjak növekedését. Az utolsó jövedelemkategóriában például még a négy százalékot sem éri el a teljes valorizáció nyugdíjnövelő hatása.