Hidi János

A magyar monetáris politikai reakciófüggvény becslése

A reakciófüggvény népszerű eszköz a monetáris politika értékeléséhez. A reakciófüggvényre épülő elemzéseknek kétféle célja lehet: az egyik, hogy alkalmas viszonyítási értéket találjunk az aktuális kamatszintnek, a másik pedig, hogy leírjuk a kamatok és más makrováltozók közötti összefüggést. A tanulmány az inflációs célkövetés rendszerének bevezetése óta eltelt időszakra vonatkozóan tárgyalja ezt a két kérdést. Összességében megállapítható, hogy a népszerű Taylor-szabály jól illeszkedik a hazai kamatokhoz, de ha figyelembe vesszük, hogy nyitott gazdaságról van szó, akkor más reakciófüggvény használatával az illeszkedés tovább javítható. A kamatszabályok által indokolt kamatszinttől való jelentősebb eltérések vagy az árfolyamsáv jelenlétével, vagy a kockázati prémium változásaival magyarázhatók. Ami a kamatok és más makrováltozók összefüggését illeti, megállapítható, hogy Magyarország esetében a kibocsátási rés szerepe az általunk használt ökonometriai módszerekkel nem mutatható ki a kamatok alakulásában. Kiemelkedő szerepe az inflációs várakozásoknak és az árfolyamnak van. A hazai kamatok ezek változásaira hasonlóan reagálnak ahhoz, mint amit más országok esetében tapasztalhatunk. Az inflációs várakozások növekedésével együtt jár a nominális kamat még nagyobb emelkedése. Az árfolyam szerepe pedig függ a vizsgált időhorizonttól: havi sűrűség esetén a kamat határozottan reagál az árfolyamváltozásokra, míg a jegybanki időtávhoz közelebb álló negyedéves periódusokat tekintve az árfolyamnak főleg az inflációs várakozásokon keresztül kifejtett, közvetett szerep jut. Journal of Economic Literature (JEL) kód: E52, E58.

LIII. évf., 2006. december (1178—1199. o.), Tanulmány

(PDF formátum, 899.08 kB)