Mátyás Antal

175 éve született a korszerű magyar közgazdaságtan első nagy képviselője, Kautz Gyula

Kautz diákkorában, egészen az 1850-es évekig Sonnenfels kameralizmusa volt a magyar főiskolákban közgazdaságtanból kötelező tananyagként előírva. Kautz viszont mint tanár szakít a kameralizmussal, s a német történelmi iskola elméleti alapjaira helyezkedik. Az iskola Kautz felléptekor korszerű közgazdasági irányzatnak számított. A tanulmány bemutatja a német történelmi iskola legfőbb jellemzőit. Az iskola hatására Kautz nem az egyénből, hanem a társadalomból indul ki vizsgálódása során. Az egyént nemcsak önérdeke serkenti gazdasági cselekvésében, hanem a "jól felfogott érdeke", amelyben benne van a közérzület, az emberbaráti hajlam s az erkölcs is. S ha ez hiányzik, akkor szerinte egy felsőbb irányító kézre, az állam szabályozó szerepére van szükség. Ez lép Kautznál a smithi láthatatlan kéz helyébe. Az absztrakciós módszer elvetésével Kautz a gazdasági törvényszerűségek kutatása során nem jár helyes úton, de azzal, hogy gondolatait nem skatulyázza be a törvények után kutató gazdasági rendszerek merev logikai keretei közé, hanem olyan tényezőkkel is számol, amelyeket a közgazdász az absztrakció során kénytelen elhagyni, a gazdasági élet olyan sajátosságaira mutat rá, amelyek hiányoznak az uralkodó áramlatoknál. A gazdasági élet szereplői, s nyomukban a gazdasági folyamatok sokoldalúan tárulnak elénk. Kautz figyelembe veszi a gazdasági folyamatok történelmi alakulását, az intézményi tényezők hatását is a gazdaságban. A dolgozat bemutatja Kautz befolyását néhány későbbi jeles magyar közgazdászra és megállapításainak hasonlóságát mai jelentős közgazdászokéival.

LII. évf., 2005. június (613—622. o.), Megemlékezés

(PDF formátum, 114 kB)