Rácz Margit

A stabilitási és növekedési paktum érvényesítésének problémái és a lehetséges megoldás körvonalai

A Gazdasági és Monetáris Unió a pénzügypolitika két összetevőjét tekintve meglehetősen sajátos képződmény. Miközben a monetáris politika szupranacionális szintre került, a fiskális politika nemzeti keretek között maradt. A GMU eredeti elképzelése szerint elegendő, ha a folyó hiány mértékét szabályozzák. 2003-ban kiderült, hogy ez a fajta szabályozás nem alkalmas arra, hogy a tagországokban folyamatosan kikényszerítse a GDP-hez viszonyított háromszázalékos folyó költségvetési hiányt meg nem haladó deficitet. A GMU-ban emiatt jogbizonytalanság, intézményi feszültség keletkezett. Világossá vált, hogy a költségvetési hiány - előírások szerinti - korlátok közé szorítása növekedésfüggő, az érintett tagországokban éppen a GDP növekedése mind önmagában, mind pedig összehasonlításban ad tartósan aggodalomra okot. Az Európai Bizottságnak és a tagországok pénzügyminisztereinek gyors megoldást kell találniuk, hogyan lehet - a gyakorlatnak és a fegyelmezésnek egyformán - megfelelő szabályozást kialakítani. Journal of Economic Literature (JEL) kód: E62, F15, F42.

LI. évf., 2004. október (970—986. o.), Szemle

(PDF formátum, 352.15 kB)