Köves András
A KGST-kereskedelemtől az EU-csatlakozásig
A kereskedelmi reorientáció néhány főbb kérdése a rendszerváltó országokban, különös tekintettel Magyarországra, I. Kontinuitás és diszkontinuitás a külkereskedelmi kapcsolatokban
A cikk első része áttekinti, miként változott Magyarország külkereskedelmi orientációja
a 20. század történelmi sorsfordulóit - a két világháborút - követően. Az 1945
utáni egyoldalú szovjet (illetve KGST-) orientáció ellehetetlenülése, a szovjet összeomlás
nyomán a rendszerváltó térség egészére kiterjedő gazdasági visszaesés, illetve
az azt követő helyreállítás során a kilencvenes években harmadszor is sor került
a magyar külkereskedelem gyökeres irányváltására. Az Európai Unió mai 15 tagja
már a kilencvenes évek elején túlsúlyra került - jóllehet az EU keleti bővüléséről
akkor még nem is tárgyaltak, s a teljes jogú tagságról a döntés jó évtizeddel később,
2002 végén született meg. A második rész a reorientációt követően kialakult struktúra
néhány fontosabb jellemzőjét taglalja. Magyarország - és más egykori szocialista
országok - külkereskedelmének új, erős vonzásközpontja Németország lett. A keletközép-
és délkelet-európai országokkal való kereskedelem - akárcsak a megelőző
időszakokban - háttérben maradt. A magyar külkereskedelem struktúrájában újabb
jelentős változások az EU-csatlakozás után sem valószínűsíthetők. Az EU nemzetközi
helyzetének és belső fejlődésének bizonytalanságai azonban tágabb értelemben
vett orientációs problémák forrásai lehetnek.
Journal of Economic Literature (JEL) kód: F15, P2.
L. évf., 2003. július-augusztus (635—653. o.), Tanulmány
(PDF formátum, 250.31 kB)
