Darvas Zsolt — Simon András

Tőkeállomány, megtakarítás és gazdasági növekedés

A magyar gazdaság a háború előtt évtizedekig, sőt már a századfordulón is az ausztriai egy lakosra számított szintnek mintegy 70 százalékán teljesített. Az utóbbi 50 év eredményeképpen\" ez az arány ­ vásárlőerő-paritáson mérve ­ 40 százalék körülire esett. A rendszerváltás utáni néhány év gazdasági sikerei felébresztették azt a reményt, hogy a magyar gazdaság sorsa esetleg megfordítható: a lemaradási folyamatot utolérési folyamat válthatja fel. A folyamatra elsősorban a mikrogazdaság átalakulása ad reményt, azaz az ország munkaerő-képzettségi, vállalkozói és technológiai befogadóképessége, valamint ezek várható fejlődése. A mikrogazdasági adottságok és lehetőségek kihasználhatósága azonban nagymértékben függ a makrogazdasági politikától. A mikrogazdasági fejlesztési törekvések ugyanis aggregált szinten az ország beruházásainak növekedéséhez vezetnek, ezért a makropolitikának szembe kell néznie a források és felhasználás egyensúlyának problémájával. Ennek az egyensúlynak a tényezőire vonatkoznak a szerzők számításai. A szerzők először megbecsülik a fizikai tőke állományának jelenlegi értékét, majd nemzetközi analógiák alapján összefüggést állapítanak meg a növekedés és a tőkeállomány között. A feltételezett növekedési pálya tőkeigénye és a várható megtakarítás egybevetése alapján gazdaságpolitikai elemzés következik arról, hogy a növekedésnek miért feltétele a megfelelő belföldi megtakarítás, valamint arról, hogy ez milyen gazdaságpolitikával biztosítható.*

XLVI. évf., 1999. szeptember (749—771. o.), Tanulmány

(PDF formátum, 355.06 kB)