Vasvári Tamás

Decentralizáció és költségvetési korlát

Miért fontos, hogy a haszonélvezők viseljék a költségeket?

A költségvetési politikát és decentralizációt nagymértékben meghatározza, hogy a haszonélvezők és költségviselők köre mennyire egyezik meg. Az önkormányzatok finanszírozási eszközei különböznek abban, hogy a kiadások térben és időben kit terhelnek. Az önkormányzati vezetők alapvetően mindig a jelenkori helyi lakosság tehermentesítésében érdekeltek: minél jobb szolgáltatásokat nyújtani és/vagy a terheket csökkenteni (kielégítés és kímélés). Ez az expanziós kényszer és a költségvetési korlát felpuhulásának alapja, s a könnyelmű, mások számlájára történő költekezésre ösztönözhet. Ennek tükrében megvizsgáljuk, hogy a haszonélvezők és költségviselők egyezőségére vonatkozó feltétel milyen mértékben teljesült a magyar önkormányzatiság elmúlt csaknem harminc évében. Bemutatjuk, hogy a közfeladatok ellátásával kapcsolatban elsősorban a vagyonállomány leromlása, a belső eladósodottság növekedése útján merült fel a terhek jövő generációkra való áthárítása, miközben a térbeli áthárítás, kiegészítő központi támogatások igénylése is egyre inkább rendszerszerűvé vált, amiben a politikai klientelizmus jelei is megfigyelhetők. A beruházások finanszírozásában egyre inkább csökkent a helyi erőforrások súlya, egyúttal növekedett a támogatások szerepe. Az eredmények alapján Magyarországon is igazoltnak látjuk Fink-Stratman [2009] megállapításait: a költségvetési korlát nem egységes az önkormányzatok számára. A kedvezményezett önkormányzatok inkább számíthatnak központi támogatásra, kevésbé kényszerülnek feszes költségvetési politikára.* Journal of Economic Literature (JEL) kód: H70, H74, H77.

LXVI. évf., 2019. szeptember (932—959. o.), DOI:10.18414/KSZ.2019.9.932, Tanulmány

(PDF formátum, 618.59 kB)