Simonovits András

Hogyan tervezzük a nyugdíjjáradék-függvényt, ha a halandóság a kereset csökkenő függvénye?

A nyugdíjrendszerek tervezésénél általában figyelmen kívül hagyják, hogy minél jobban keres valaki, annál tovább él (annál inkább csökken a halandósági ráta), és gyakran annál később megy nyugdíjba. Mivel a magasabb és az alacsonyabb jövedelműek élettartama közötti különbség egyre nő, egyre kevésbé tartható az e jelenséggel szembeni közömbösség, különösen a befizetéssel meghatározott (notional defined contribution, NDC) eszmei nyugdíjszámlánál. Három egyszerű nyugdíjmodellel elemezzük, hogyan lehet a rövidebb életű szegényebbektől a hosszabb életű jobbmódúakhoz áramló transzfereket csökkenteni vagy megfordítani. Az NDC mellé alapnyugdíjat keverve vagy a nyugdíjemelés bérindexálási súlyát csökkentve, ez megvalósítható. Nyitott kérdés, hogy a figyelmen kívül hagyott viselkedési reakciók (a feltételezett alapnyugdíj mellett kisebb súlyú NDC miatt kisebb munkakínálat és nagyobb jövedelemeltitkolás) és az időnként előálló bérrobbanások hogyan hatnak a jólétre.* Journal of Economic Literature (JEL) kód: D10, H55.

LXV. évf., 2018. július-augusztus (831—846. o.), DOI:10.18414/KSZ.2018.7-8.831, Tanulmány

(PDF formátum, 579.29 kB)