Móczár József

Kornai János és a neoklasszikus versus intézményi közgazdaságtan

Kornai János Anti-equilibrium című művében elutasította a walrasi egyensúlyt, és csak a nem egyensúlyi állapotok vizsgálatát tekintette valósághűnek. A statikus általános egyensúlyi modellt 1971-ben, akkor még zseniálisnak számító ötlettel stacionárius modellként értelmezte, ami elvezetett a féloldalas, aszimmetrikus, disequilibriumi állapotokhoz. Kutatását az a meggyőződés irányította, hogy a valóságnak és az elméletnek integrált egységet kell alkotnia. A neoklasszikusok nem fogadták el anti-equilibrium-elméletét, ami Kornait arra késztette, hogy fáradhatatlanul további bizonyításokat adjon. A cikk ezt az izgalmas és nemes küzdelmet új megvilágításban, tudományelméleti összefüggésben és a stacionárius modellt newtoni dinamikában értelmezve vizsgálja. Journal of Economic Literature (JEL) kód: B1, C, D5, E13, E14.

LXV. évf., 2018. március (229—239. o.), DOI:10.18414/KSZ.2018.3.229, Tanulmány

(PDF formátum, 504.24 kB)