Surányi György

Adósságleépítés mikro-, makro- és globális megközelítésben

A nagy recesszió a nagy válsághoz hasonlóan a közgazdaság-elméleti és gazdaságpolitikai ismeretek korlátaira figyelmeztet. A 2008-ban kirobbant válság kezelésének módja markánsan eltér az európai és az angolszász országok között. Nem csupán mennyiségi különbségek választják el a kétféle válságmegközelítést, hanem mélyen meghúzódó elvi-elméleti megfontolások. A globális pénzügyi válság nem egyszerűen az átfogó és minden jövedelemtulajdonost érintő túlzott eladósodás következménye, hanem legalább ennyire a "túlzott" megtakarításé, illetve a fenntarthatatlan lokális, regionális és globális egyensúlyhiányoké is. A válság leküzdése aligha lehetséges, ha a gazdaságpolitika csupán a szokásos keynesi vagy liberális-monetarista eszközökkel operál, ráadásul szigorúan nemzeti keretek között. Az elmúlt évek egyik fontos újdonsága, hogy a válság veszteségeinek mérséklése érdekében megjelent az egész világgazdaságra, ezen belül a válság által sújtott összes országra, régióra és ezzel párhuzamosan minden jövedelemtulajdonosra vonatkozó egyidejű és szimmetrikus (megszorító) mérlegalkalmazkodás követelménye. Ezzel szemben az időben és térben is eltérő, de szorosan koordinált, a költségvetési, a monetáris, és a jövedelempolitika hagyományos és új eszközeit bátran kombináló megoldások hozhatnak eredményt.* Journal of Economic Literature (JEL) kód: E60, F32, F34.

LXII. évf., 2015. július-augusztus (811—818. o.), Esszé

(PDF formátum, 479.73 kB)