Gál Róbert Iván — Simonovits András

A magyar nyugdíjrendszer éves hozamrátái

Tanulmányunkban bemutatunk egy Willis [1988] és Lee [1994] által levezetett összefüggést, amelyet Bommier-Lee [2003] általánosított. Az eredmény segítségével keresztmetszeti adatokból hosszmetszeti következtetéseket lehet levonni. Ennek felhasználásával az aktuális járuléktömeg, illetve a nyugdíjasok és járulékfizetők súlyozott átlagéletkora közötti különbség ismeretében kiszámoljuk a magyar felosztó-kirovó nyugdíjpillér keresztmetszeti hozamrátáit az 1992 és 2008 közötti évekre. Kiderül, hogy az első pillér az 1990-es évek első felében éveken át negatív hozamokat produkált, mert a foglalkoztatási krízis aláásta járulékbázisát. Hiányzott egy automatikus kiegyenlítő mechanizmus, amely a nyugdíjak és nyugdíjvárományok folyamatos leértékelésével biztosította volna a rendszer hosszú távú egyensúlyát. Ezért egyszeri radikális leértékelés történt az 1997. évi nyugdíjreform során. Az így megszerzett egyensúly azonban 2002-től kezdve gyors tempóban felborult, és a rendszer újabb egyszeri radikális kiigazításra szorult, ami 2009-ben be is következett az indexszabály újabb szigorításával és a korhatár továbbemelésével. Journal of Economic Literature (JEL) kód: H55, H62.

LIX. évf., 2012. szeptember (963—987. o.), Tanulmány

(PDF formátum, 1257.82 kB)